Páratlan bepillantás a dinoszauruszok világába
Bár ezek a leletek nem valódi múmiák, mert eredeti szöveteiket már kő váltotta fel, a tudósok számára rendkívüli lehetőséget adnak arra, hogy tanulmányozzák a kacsacsőrű dinoszauruszok anatómiáját és biológiáját. Először sikerült kétséget kizáróan kimutatni, hogy ezek az őslények valóban patákkal rendelkeztek – ezzel ők az első ismert patás hüllők és szárazföldi gerincesek, amelyeknél a mellső és hátsó lábak tartása is eltérő volt.
Különleges megőrződés, lenyűgöző részletek
A leletek egyike, az „Ed Jr.” nevet kapott példány fiatalabb volt, halálakor körülbelül 2 éves lehetett. A másik, az „Ed Sr.” becenevű példány már kifejlett, 5–8 éves volt. Speciális képalkotó eljárásokkal – CT-vel és mikro-XRF-fel –, továbbá a feltárási hely vizsgálatával és agyagminták elemzésével tudták rekonstruálni, hogyan mozoghattak, és hogyan őrződhettek meg ilyen épen ezek az állatok.
A dinoszauruszok testén hússzerű taréj futott végig a nyaktól a törzsön át, amely a farok végén tüskékben folytatódott. Apró, kavicsszerű pikkelyek borították az alsó testet és a farkat, melyek legnagyobbjai is csak 0,4 cm-t értek el – igazán parányi részletek, tekintve, hogy az állat testhossza elérhette a 12 métert.
Ősi áradás, természetes „mumifikáció”
A kutatók arra jutottak, hogy a múmiaszerű megőrződéshez előbb kiszáradt a testük a napon – vélhetően aszály áldozatai lettek –, majd egy hirtelen villámárvíz temette be őket. A felszínt benövő mikroorganizmusok és a sztatikus elektromosság révén a testek körül az agyagos üledékből vékony burok képződött, amely idővel kővé vált. Így maradhattak fenn ilyen lenyűgözően részletes leletek, amelyek több újdonságot is hoztak a dinoszaurusz-kutatásban.
