Koponya és immunrendszer: halálos szövetség
A Montefiore Einstein Komplex Onkológiai Központ szakemberei egereken végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy a glioblasztóma nemcsak az agyban, hanem a koponyában is kóros elváltozásokat indít el. Főként a koponyacsontok varratai mentén jelentős elvékonyodást, sőt lényegi csontvesztést is tapasztaltak, amit korábban más agysérüléseknél vagy daganatoknál nem figyeltek meg. Ezek a csontelváltozások teret adnak annak, hogy a daganat a koponyacsont velőjében található immunsejtekkel is kapcsolatba lépjen.
Noha az emberi szervezet más részeiben – például a combcsontban – található csontvelőre is hatással volt a tumor, az ottani reakciók eltértek: míg a koponyában a gyulladást fokozó sejtek szaporodtak fel, a combcsonti csontvelőben éppen hogy háttérbe szorultak a különböző immunsejtek.
Agy–koponya csatornák: a daganatot gyorsító pályák
A kutatók modern képalkotó módszerekkel kétféle glioblasztómával fertőzött egereken fedezték fel, hogy a daganat több, nagyobb átmérőjű csatornát nyit az agy és a koponyacsont-velő között. Ezeken keresztül a gyulladást okozó sejtek szó szerint beözönlenek a tumorhoz, tovább rontva a kimenetelt, és mintegy megtámasztva a daganat túlélését és fejlődését.
Egyszemsejt-RNS-szekvenálással részletesen feltárták, hogy a koponyacsontban a gyulladáskeltő mieloid sejtek – főként a neutrofilek – aránya gyakorlatilag megduplázódott, miközben a daganatellenes hatású B-sejtek szinte eltűntek. Ennek következtében a daganat egyfajta immunológiai védőburkot, “támogató felségterületet” teremt magának a koponyacsontban.
Gyógyszerek, amelyek tovább rontják a helyzetet
Megdöbbentő módon, a koponyacsont sorvadását megelőzni próbáló csonterősítő szerek közül több is ellenkező hatást váltott ki. Két, Amerikában engedélyezett csontritkulás elleni gyógyszert (zoledronsavat és denosumabot) teszteltek egereken: mindkettő megállította a koponyasorvadást, de az egyikük (zoledronsav) mellett az egyik daganattípus még gyorsabban terjedt. Ráadásul ezek a szerek együttesen alkalmazva a korábban sikeresen működő immunterápiák (mint az anti-PD-L1, amely erősítené a T-sejtes védekezést) hatását is megszüntették.
Kiemelendő, hogy a jelenlegi kezelések szinte kizárólag az agyra fókuszálnak, így elhanyagolják a tumor körüli, koponyaeredetű immunválaszt, holott a további áttörést az jelenthetné, ha mindkét területet egyszerre kezelnénk.
Végül: teljes testet érintő daganatról van szó
A glioblasztómát évente körülbelül 15 ezer embernél diagnosztizálják, a jelenlegi terápiák – műtét, kemoterápia, sugárkezelés – mellett a túlélés mediánja csupán kb. 15 hónap. A legújabb felfedezések fényében új kezelési irányokat kell keresni, amelyek helyreállítják az immunsejtek egyensúlyát a koponyában, továbbá gátolják a gyulladást okozó sejtek beáramlását, és elősegítik az ellenálló T- és B-sejtek képződését. Ennek következtében a jövő terápiáinak nemcsak az agydaganat közvetlen elpusztítására kell törekedniük, hanem a teljes szervezet – különösen a koponyacsont és annak velője – immunválaszának helyreállítására is.
