Az elhagyott rakétatestek árnyéka
A problémák nagy része a múlt századból ered; a legveszélyesebb roncsok 76%-át az ezredforduló előtt hagyták hátra. Ezek túlnyomó többsége – 88% – olyan, befejezett küldetés után magára hagyott rakétatest, amely kontroll nélkül kering tovább. Az elmúlt 21 hónapban azonban újabb 26 nagyméretű rakétatest került a LEO-pályára, amelyek várhatóan legalább 25 évig ott is maradnak. Kína ezek közül 21-ért felelős, mindegyikük tömege meghaladja a 4 000 kilogrammot. A többit az Egyesült Államok, Oroszország, India és Irán indította. Kína üteme várhatóan nem lassul, mivel két óriási műholdsereg, a Guowang (Nemzeti Hálózat) és az Ezer Vitorla (Thousand Sails) megakonstellációkat telepít a következő években, több ezer műholddal.
Új műholdseregek, új veszélyek
Bár ezek a kínai műholdak várhatóan képesek kitérő manővereket végezni az űrszemét elkerülése érdekében, az indításokhoz használt rakéták felső fokozatait rendszeresen hátrahagyják. Jelenleg már kilenc Guowang- és Ezer Vitorla-indításból származó rakétatest biztosan 25 évig pályán marad – ezzel megsértve a nemzetközi ajánlásokat. Ha a kibocsátás ilyen ütemben folytatódik, rövid időn belül több mint 100 túlkoros rakétatest fog keringeni Kínából – ez a tendencia inkább gyorsul, mint lassul. Következésképpen már most Kínának van a legtöbb elhagyott rakétatestje hosszú élettartamú pályákon, az arány pedig a két konstelláció felfutásával csak tovább romlik.
Űrszemétmentesítés vagy katonai fenyegetés?
A kínai űrügynökség egyik vezetője nemrég jelezte, hogy dolgoznak az űrszemét eltávolításának módszerein, ugyanakkor ezek a technológiák – találkozási és dokkolási rendszerek, robotkarok, autonóm vezérlés – katonai célokra is bevethetők, például más országok műholdjainak megközelítésére vagy semlegesítésére.
Kessler-szindróma: önpusztító láncreakció
Fontos megjegyezni, hogy az űrből származó veszélyeket súlyosbíthatja a Kessler-szindróma (Kessler syndrome), amelyben egy-egy ütközés tömeges törmeléket eredményez, így újabb és újabb balesetekhez vezet. Ezek a „törmelékaknák” – hosszú életű rakétatestroncshalmazok – kiemelt veszélyt jelentenek. Az űrt használó nagyhatalmak mind erősen függnek a LEO-pálya stabilitásától, így egy ilyen láncreakció nekik is súlyos veszteségeket okozhat.
A legproblémásabb űrszemét
A jelenleg legveszélyesebb tíz űrobjektum közé tartozik például egy 2004-es orosz Szojuz SL-16 rakéta (kb. 4 000 kg), az európai Envisat műhold (2002, kb. 8 200 kg) (Envisat), egy 1996-os japán H-II rakéta (kb. 10 000 kg), két kínai Nagy Menetelés (Long March/CZ) rakéta (2013, 2019), valamint további többtonnás orosz és régi szovjet műholdak és rakétafokozatok.
Összefoglalva: ha az emberiség nem lép időben, az űr jelentős részei veszélyessé vagy teljesen használhatatlanná válhatnak – mindez csupán azért, mert túl sok a magára hagyott, évtizedekig fennmaradó fémroncs.
