
Új nyomok a felszín alatt
Húsz éve fedezték fel, hogy repedéseiből sós víz tör fel a hold déli sarkánál, és az azóta begyűjtött jég magában rejti a szén, hidrogén, nitrogén, oxigén és foszfor jelenlétét – csak a kén hiányzik teljesen. A korábbi vizsgálatok főleg az évtizedekkel, illetve évszázadokkal ezelőtt kidobott és a Szaturnusz gyűrűibe beépült jégre koncentráltak, így nem lehetett biztosan tudni, honnan származnak ezek az anyagok.
Friss jég, új felfedezések
Most először sikerült közvetlenül a frissen kilövellt jégszemcsékben szerves, és talán nitrogén-, valamint oxigéntartalmú vegyületeket is kimutatni. A Cassini űrszonda 2008-ban, amikor 18 km/s sebességgel átszáguldott egy ilyen gejzíren, a fedélzetén lévő kozmikus poranalizátorral rögzítette az ütköző anyagot. Az így szerzett adatok alapján kiderült: az Enceladus óceánjából származó jég mindazokat az összetevőket tartalmazza, amelyek a földi élethez szükséges szerves vegyületek kialakulásában szerepet játszanak. Ezzel igazolták, hogy ezek a molekulák gyakorlatilag bármikor készen állnak az Enceladus óceánjában – nem csak a világűrben eltöltött időszak miatt jelentek meg.
Küszöbön az új űrmisszió
A szakemberek szerint ezekből a molekulákból könnyen kialakulhatnak biológiai szempontból is releváns vegyületek, így az Enceladus valóban lakható lehet. Ha mégsem találnánk ott életet, az legalább annyira izgalmas lenne: felvetné a kérdést, mi akadályozza az élet kialakulását tökéletes környezetben. A következő évtized során terveznek leszállni a hold déli csúcsán, hogy még több mintát gyűjtsenek – a start legkorábban a 2040-es évek elején várható.