Az óriáshullám nyomában
A Gaia már közel tizenkét éve figyeli és elemzi a csillagok sebességét, mozgását. 2020-ban feltűnt, hogy a Tejútrendszer korongja mintha fodrozódna, most pedig már egészen fiatal óriáscsillagok és úgynevezett cefeida-csillagok mozgását is nyomon tudták követni. Érdekes, hogy ezek a csillagok úgy hullámoznak, mint a stadionokban végigsöprő „mexikói hullám” – vagyis a mozgás szakaszról szakaszra terjed, egy-egy csillag úgymond „feláll”, majd visszaül a helyére.
Mi okozhatta a galaktikus hullámzást?
A kutatók szerint elképzelhető, hogy egy kisebb, törpegalaxis ütközése kavarta fel ekkora lendülettel a Tejútrendszert, de a valódi ok még rejtély. Az is lehetséges, hogy nemcsak a csillagok, hanem maga a galaktikus gáz is hullámzik – hiszen az újonnan született csillagok a gázban végbement fodrozódást mintegy „emlékként” őrzik magukban.
Kisebb hullámok és kapcsolódó rejtélyek
A kutatók hasonlóságot vélnek felfedezni a most megfigyelt óriáshullám és a jól ismert Radcliffe-hullám (Radcliffe Wave) között, amely napunktól 150 fényévre, 3000 fényév hosszan húzódik. Ez azonban jóval kisebb, mint az új hullám, és más galaktikus területen jelentkezik. Éppen ezért a tudósok további vizsgálatoktól remélik, hogy fény derül a két jelenség valódi kapcsolatára, vagy annak hiányára.
