
Friss jégrészecskékben rejtőznek a titkok
A Cassini már 2005-ben felfedezte, hogy az Enceladus felszíne alatt jelentős vízóceán húzódik. Az óceánból a déli pólus repedésein át nagy sebességgel víz- és jégsugarak törnek elő, szinte folyamatosan. Ezeknek a mikroszkopikus méretű jégrészecskéknek egy része visszahull a hold felszínére, más részük pedig szétszóródik a Szaturnusz körül, létrehozva annak E-gyűrűjét, amelyben az Enceladus is kering.
Érdemes kiemelni, hogy a keringő jégszemcsék akár több száz évesek is lehetnek – ennyi idő alatt a világűr intenzív sugárzása jelentősen megváltoztatja őket. A tudósok ezért a Cassini 2008-as, úgynevezett szupertolóhajtású átrepülése után vizsgáltak meg olyan friss jégrészecskéket, amelyek mindössze percekkel az ütközés előtt hagyták el az óceánt. Ezek a szemcsék közel 18 km/s (azaz több mint 64 800 km/óra) sebességgel csapódtak be a szonda Cosmic Dust Analyzer nevű berendezésébe, amely döntő szerepet játszott a sikerben. A nagy sebességű ütközés ugyanis meggátolta, hogy pusztán vízcsoportok jelei uralják az elemzést, így felszínre kerülhettek a valódi szerves vegyületek is.
Új szerves molekulák, földi párhuzamok
A kutatócsoport rámutatott, hogy azok a szerves vegyületek, amelyeket eddig az E-gyűrűben találtak, valóban az Enceladus óceánjából származnak. Mindezeken felül azonban egészen új, eddig soha nem látott molekulákat is sikerült kimutatni: alifás, (hetero)gyűrűs észtereket, alkéneket, étereket, etilcsoportokat, valamint nitrogén- és oxigéntartalmú vegyületeket találta. Ezek közül több földi megfelelője is fontos szerepet játszik az élet kialakulásához vezető biokémiai folyamatokban.
Ez azért jelentős, mert ilyen vegyületek láncreakciói a Földön elvezetnek azokhoz az összetett molekulákhoz, amelyek az élet fennmaradását biztosítják. Következésképpen egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az Enceladus körülményei lehetővé tehetik akár az élet jelenlétét is.
Új küldetés előtt
Az ESA már tervezi, hogy egy következő küldetés során alaposabban feltérképezi az Enceladust – sőt, nemcsak átrepüléssel, hanem landolással és mintavétellel is. Jelenleg mérnökök és tudósok azon dolgoznak, milyen műszerekkel lehetne a legjobban vizsgálni a felszín alatti óceánt, és közvetlenül életnyomokat keresni.
Az Enceladus az összes ismert feltételnek megfelel ahhoz, hogy élhető környezet legyen: van folyékony víz, energiának valamilyen forrása, megvan a szükséges elemek sora, és a komplex szerves kémiát is sikerült kimutatni. Érdemes azt is kiemelni, hogy akkor is forradalmi jelentőségű volna a kutatás, ha semmiféle élet nem mutatkozna – hiszen ez új kérdéseket vetne fel a földön kívüli élet valószínűségéről.
A Cassini-Huygens misszió óriási tudományos öröksége így továbbra is hozzájárul a jövőbeli küldetések tervezéséhez, és az űrkutatás legizgalmasabb célpontjává teszi az Enceladust.