
Lényeges hangsúlyozni, hogy
a hagyományos röntgeneljárások még mindig az 1800-as évek végén, Wilhelm Röntgen által feltalált alapelven működnek: nagyenergiájú elektronokat lőnek egyetlen fémből készült céltárgyra, és az így keletkező sugárzás adja a képet. Bár az évtizedek során fejlődött a technológia, az alapok maradtak, ami máig korlátozza a felbontást és az anyagfelismerés pontosságát.
Forradalmi, színes röntgenkép
Az új technikában az anód felszínén parányi, többféle (például volfrámból, molibdénből, aranyból, szamáriumból vagy ezüstből készült) fémfoltokat helyeznek el, amelyek mérete összességében kisebb, mint a rájuk irányított elektronsugár átmérője. Ennek eredménye egy lényegesen kisebb fókuszpont, így a kép sokkal részletgazdagabb lesz. Mindegyik fém más-más “színű” röntgensugárzást bocsát ki. Ezeket speciális, energiafelismerő detektorral lehet elemezni, amely érzékeny a fotonok energiájára és mennyiségére, így pontosabb, már színesnek nevezhető képet hoz létre, amelyből nemcsak az alakzatok, hanem az alkotóelemek is pontosabban felismerhetők.
Alkalmazás: a repülőterektől a rákdiagnosztikáig
Az igazi áttörés azonban talán az orvosi alkalmazásban várható: a technológia képes lehet olyan különbségeket is világosan megmutatni, amelyeket a jelenlegi rendszerek már összemosnak, például az emlőrák korai stádiumában jelentkező mikroelváltozásokat. A nagyobb felbontású, színes röntgennel pontosabb lehet a daganatok, kóros szövetek vagy akár ipari hibák kimutatása. Az érzékenyebb vizsgálatok a reptereken növelhetik a biztonságot, a gyártásban pedig új szabványokat teremthetnek a minőségellenőrzésben.
A fentiek tükrében
egy teljesen új korszak lehetőségei válnak kézzelfoghatóvá: gyorsabb betegségdiagnózis, hatékonyabb veszélyazonosítás vagy éppen precízebb összetétel-felmérés. A Sandia csapata fejlesztéséért R&D 100-díjat is elnyert. Folytatják a munkát azzal a céllal, hogy egészségesebb, biztonságosabb világot teremtsenek.