
Vörös törpék: A rejtett kincsesbánya
A vörös törpék, vagyis az M-törpék, a galaxis leggyakoribb csillagai, ráadásul egészen elképesztő kort is megélnek: némelyikük akár ezerszer annyi ideig ragyoghat, mint amennyi ideje maga az univerzum létezik. Ezek a csillagok azonban fényük nagy részét az infravörös és a közeli infravörös tartományban bocsátják ki, emiatt a hagyományos optikai távcsövekkel nehezebben észlelhetők.
A NIRPS kifejezetten ezen csillagok vizsgálatára készült: apró gravitációs húzásokat keres, amelyeket egy bolygó gyakorol a csillagára. Ezek a minimális elmozdulások – nagyjából egy lassú séta sebességével, vagyis kevesebb mint 1 m/s – spektrális eltolódást okoznak a csillag fényében, melyből a bolygó jelenlétére lehet következtetni.
Proxima Centauri: Lakható világok a szomszédban?
A műszer friss eredményeit először a mindössze 4,2 fényévre lévő Proxima Centauri rendszerben próbálták ki. Ennek során sikerült megerősíteni a nagyjából Föld-tömegű, lakhatósági zónában keringő Proxima b bolygó létezését, ahol akár folyékony víz is előfordulhat. Emellett igazolták a mindössze 0,29 földtömegű Proxima d létezését is. Egy harmadik, korábban gyanított bolygó, a Proxima Centauri c viszont nincs jelen a rendszerben.
Ez alapján arra lehet következtetni, hogy a legközelebbi csillagrendszerekben több, különböző típusú bolygó is található, amelyek vizsgálata teljesen új fejezetet nyithat a földön kívüli élet lehetősége terén. Kiemelendő, hogy a NIRPS eredményei megerősítették a megszokott optikai műszerekkel – mint a HARPS – kapott adatokat, amelyek szintén ezen csillag körül kutatnak bolygók után.
Zsúfolt vadászterep: NIRPS, HARPS és társaik
A NIRPS önmagában is jelentős áttörés, de igazán hatékony akkor, ha együttműködik más precíziós spektrográfokkal. Például a chilei La Silla Obszervatóriumban a NIRPS és a HARPS egyszerre működik, így az infravörös és az optikai megfigyelések együtt segítenek kizárni a félrevezető jeleket, amelyeket csillagkitörések vagy mágneses aktivitás okozhat.
Nem véletlen, hogy ez a műszerpáros a legkeresettebb a La Silla Obszervatóriumban: egy hét hónapos mérési időszak alatt a kutatók négyszer annyi időt igényeltek, mint amennyi rendelkezésre állt. Bár a korábbi bolygófelderítő módszerek – mint a fedési technika, amely során a bolygó elhalad csillaga előtt – még mindig a legtöbb exobolygó felfedezését teszik lehetővé, a radiális sebesség (RV) módszer létfontosságú a felfedezés utáni pontosításhoz, különösen a bolygó tömegének meghatározásához.
Új generációs műszerek: Egyre élesebb látás
A modern RV műszerek, mint a NIRPS, világszerte már több mint 1100 ismert exobolygó felfedezésében játszottak szerepet. A sor további tagja az amerikai NEID, amely Arizona fő obszervatóriumában működik: ez a szerkezet a látható és közeli infravörös tartományban érzékeny, és képes a bolygók hatását akár 30 cm/s pontossággal kimutatni.
A legnagyobb precizitást azonban jelenleg az európai ESPRESSO nyújtja a chilei VLT távcsőn: érzékenysége már eléri a 20 cm/s-et, és képes olyan hűvös bolygók detektálására is, mint például a Barnard b, amely a Barnard csillaga körül kering (Barnard’s Star). Noha ez a bolygó egy év alatt mindössze három nap alatt kerüli meg a csillagát, felszíni hőmérséklete eléri a 125 °C-ot, így kevésbé hasonlít a Földhöz.
Horizonton túl: Új távlatok a bolygóvadászatban
Bár a NIRPS főként a bolygó kísérőcsillagának spektrumát vizsgálja, egyre közelebb kerülünk a közvetlen exobolygó-atmoszféra kutatásához is. A következő években olyan óriás műszerek, mint a James Webb Űrteleszkóp (James Webb Space Telescope), a NASA Roman Űrteleszkópja (Roman Space Telescope, indítása várhatóan 2026-ban) vagy az ESO-ban épülő Rendkívül Nagy Távcső (Extremely Large Telescope – ELT, főtükre majdnem 40 méter átmérőjű lesz) még részletesebb vizsgálatokat tesznek lehetővé.
Már fejlesztés alatt áll az ANDES (Armazones High Dispersion Echelle Spectrograph) is, amelynek célja nemcsak a csillagok, hanem akár maguknak a bolygóknak a fényét is felbontani, és élet jeleit keresni. Kiemelendő, hogy a tervek között olyan távcsövek is szerepelnek, mint a NASA Lakható Világok Obszervatóriuma (Habitable Worlds Observatory), amelyek kifejezetten azt a kérdést vizsgálják: mennyire vagyunk egyedül az univerzumban?
Minden jel arra utal, hogy a következő évtizedek a bolygóvadászat és a földön kívüli élet keresésének aranykora lesz majd, amelyben a mesterséges intelligencián alapuló eszközök egyre pontosabb lehetőségeket nyitnak meg előttünk.