Lényeges hangsúlyozni, hogy
a cég nem próbálja visszatelepíteni a rémfarkast a vadonba, hanem zárt ökológiai rezervátumban tartja őket, ahol Romulus és Remus jelenleg kb. 40 kg súlyúak – ez körülbelül 20%-kal nagyobb, mint egy hasonló korú szürke farkas –, Khaleesi pedig 16 kg. Állandó orvosi megfigyelés alatt állnak, az eredményeket mélyrehatóan vizsgálják.
A Colossal bejelentése tavasszal hatalmas médiavihart kavart. A kritikák azonnal megjelentek, főleg tudományos és természetvédelmi körökből, akik szerint túlzás kihalt faj feltámasztásáról beszélni. Sokan arra hívják fel a figyelmet, hogy a közvélemény félreértheti, mire képes valójában a modern génszerkesztés: nem egy valódi rémfarkast klónoztak, hanem egy kutyát, amelynek bizonyos tulajdonságait a rémfarkaséra igazították. Számos tudós szerint a Colossal túlértékeli eredményeit, ami félrevezető lehet – és károsíthatja a tudomány hitelességét.
De-extinction: tudományos áttörés vagy Őslénypark (Jurassic Park)?
A de-extinction, vagyis kihalt fajok feltámasztására irányuló törekvés évtizedek óta foglalkoztatja a tudományt, noha elsőként inkább sci-fi regények (Piers Anthony: A mágia forrása (The Source of Magic), majd Michael Crichton: Őslénypark (Jurassic Park)) tettek ismertté. A valóságban azonban a DNS gyorsan lebomlik, így a hagyományos klónozási eljárás (mint például a bucardo, egy spanyol kecskefajta esetében) csak kevés faj esetén járható út. Az áttörést a 2012-ben megjelent génszerkesztési technikák (mint például a CRISPR) hozták el: ezek segítségével élő rokonfajok DNS-ét lehet úgy módosítani, hogy az új egyedek hordozzanak néhány kihalt fajra jellemző tulajdonságot.
A Colossal Biosciences 2021-ben, George Church genetikaprofesszor és Ben Lamm technológiai vállalkozó irányításával, 15 millió dollárból (mintegy 5,3 milliárd forint) kockázatitőke-befektetéssel indult; zászlóshajó projektje eredetileg a gyapjas mamut visszahozatala volt. Azóta a kihalt dodó (Raphus cucullatus) és a tasmaniai tigris (Thylacinus cynocephalus, vagy thylacine) is felkerült a listájukra. Mindazonáltal a génszerkesztett rémfarkas-protoállatok fejlesztése rendkívül diszkréten zajlott, ami felháborodást váltott ki az akadémiai szférában.
Megosztó tudomány és rivalizálás
A Colossal áttörése élénk vitákat gerjesztett a definíciók körül: mi számít valódi feltámasztásnak? Egyesek szerint csak az az igazi de-extinction, ha az új élőlény betölti a kihalt faj ökológiai szerepét, és vad populációban is képes fennmaradni. A Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) álláspontja szerint a Colossal projektjének eredményei legfeljebb technológiai demonstrációnak tekinthetők, de természetvédelmi hasznot nem hoznak.
A küllem kialakítása sem mentes a vitáktól: például a fehér bunda kérdése sokakat a Trónok harca (Game of Thrones) sorozatban látott rémfarkasokra emlékeztet, nem pedig a valós, jégkorszakbeli állatokra. A Colossal szerint azonban DNS-variánsok is alátámasztják a világosabb színt.
A vita odáig fajult, hogy a cég nyíltan visszavágott a kritikusoknak, némelyek hitelességét is megkérdőjelezve. Egyes bírálók – például Vincent Lynch evolúciós genetikus – azt állítják, hogy a Colossal névtelen támadásokkal próbálja hiteltelenné tenni őket, amit a cég és alapítója kategorikusan tagad. Az ellentétek nemcsak szakmaiak, hanem személyes színezetet is kaptak. A konfliktusok dacára a Colossal szóvivője szerint a sikereiket több ezer médiaszereplés és döntően pozitív reakciók igazolják, a cég pedig továbbra is előre tekint: többek között a kihalt növényevő moát (új-zélandi óriás futómadár) szeretnék génszerkesztéssel visszahozni 2028-ra.
Mindezt figyelembe véve
A Colossal Biosciences példája jól mutatja a modern génszerkesztés árnyoldalait: egyszerre tudományos mérföldkő, iparági forradalom és parázs vitaindító. A cég önérzeti és üzleti motivációi összemosódnak a tudományos célokkal, még akkor is, ha tudós csapatuk komoly – a cég jelenlegi értéke eléri a 3 550 milliárd forintot. A vállalat szerint minden kritikust meghallgatnak, a bírálók viszont attól tartanak, hogy csak az egyetértőket engedik maguk közé, miközben marketingkampányként tálalják a tudományos áttörést.
A valódi tét nemcsak egy jégkorszakbeli ragadozó „feltámasztása” – hanem az, hogyan befolyásolhatják az ilyen technológiák társadalmi hatását, a természetvédelem valódi céljait, és mihez kezdünk, ha elmosódik a határ tudomány és show között.
