Veszélyesen közel a fordulóponthoz
Az elmúlt évszázad során az esőerdők, így az Amazonas is, egyre kiszolgáltatottabbá váltak olyan tényezőknek, mint az erdőirtás és a felgyorsuló emberi tevékenység okozta változások. Több tudós azt állítja, hogy ezek a hatások egyre közelebb tolják a vidéket ahhoz a ponthoz, ahol a buja növényzetű erdő visszafordíthatatlanul száraz gyeppé változhat. Egy friss kutatásban, egy átlagos pontot szimuláló számítógépes modellel azt vizsgálták, mikor billenhet az esőerdő egyensúlya.
A modell három kritikus fordulópontot azonosított: ha az erdőterület 65%-át elveszítjük, ha az Atlanti-óceán felől érkező nedvesség 10%-kal csökken, vagy ha az éves csapadékmennyiség 6%-kal apad; ezek mindegyike önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy az esőerdőt szavannává alakítsa.
Víz, fák, visszacsatolás
Az átalakulás középpontjában a növényzet, a talaj és a légkör közötti úgynevezett visszacsatolási mechanizmus áll. A fák gyökerükkel felszívják a vizet, majd az a leveleken keresztül visszajut a légkörbe, ahol eső formájában csapódik ki, és újra elérhetővé válik a növények számára. Mindezek ellenére, ha csökken a fák száma, lelassul az úgynevezett evapotranszspiráció, kevesebb csapadék hull, és az erdő fokozatosan kiszárad.
Mit tehetünk?
Az egyik kockázatot az jelenti, hogy a modellezés csak egy átlagos pontra koncentrált, így nem vette figyelembe a különböző területek változékonyságát; például, ha az erdőirtás az Atlanti-óceánhoz közeli régiókat érinti, az különösen súlyos következményekkel járhat. Következésképp sürgős cselekvésre van szükség. Amennyiben a klímaváltozás és az erdőirtás nem csökken jelentősen a következő 10-20 évben, az Amazonas akár már száz éven belül elveszhet, amit a természet valószínűleg soha nem tudna helyrehozni.
