Mikrometeoritok formálják a holdi tájat
A Hold felszínének nagy részét szürke por és laza kőtörmelék, úgynevezett regolit borítja. Ez a réteg folyamatosan képződik, mert a Holdat nap mint nap több tonnányi mikrometeorit bombázza. Ezek az apró űrsziklák a hiányzó légkör miatt minden gond nélkül csapódnak be, és a felszíni réteget porrá zúzzák. Nem elhanyagolható tényező, hogy ezek a becsapódások nemcsak kőporréteget hoznak létre, hanem rengeteg holdport a magasba is emelnek.
2015-ben kutatók kimutatták, hogy ebből a porból hatalmas, több száz kilométer magas felhő keletkezik a Hold felett. Ez a réteg emberi szemmel nem látható, mivel nagyon ritka: átlagosan mindössze 0,004 szemcse található egy köbméterében – ez nagyjából négy porszemnek felel meg egy gabonasilóban. Bár a felhő mennyisége nem jelentős, szerkezete mégis különleges: koncentrációja sokkal magasabb a Nappal szembenéző nappali oldalon, és legsűrűbb a terminátor (a világos és sötét oldal határa) közelében.
A hőmérsékletkülönbség megmagyarázza a porfelhő aszimmetriáját
Korábban úgy gondolták, a por egyenlőtlen eloszlását a napos oldalt gyakrabban bombázó meteoritcsoportok okozzák. Az új elmélet szerint azonban érdemesebb a Hold elképesztő hőingadozására fókuszálni. A Hold nappali oldala forróbb, mint a Föld legforróbb pontja, míg az éjszakai oldal hőmérséklete akár mínusz 183 Celsius-fok alá is csökken – ez négyszer hidegebb, mint az Antarktisz átlaga. Ez a 285 Celsius-fokos ingadozás (545 Fahrenheit-fok) jelentős tényező a por szétoszlásában.
A kutatók számítógépes szimulációkban vizsgálták, miként viselkednek a hajszálnál is vékonyabb mikrometeoritok különböző hőmérsékletű felszíneken. Megállapították, hogy a „puhább”, lazább felszín kevesebb port lök a magasba, mert a laza réteg tompítja az ütközést. A kompaktabb felszínt érő becsapódások viszont sokkal több, lassabb sebességű porrészecskét emelnek fel. Ennek alapján megállapítható, hogy a porfelhő sűrűsége egyfajta jelzője lehet annak, mennyire tömör a felszín az adott területen.
A nappal több port eredményez
Nem elhanyagolható, hogy a nappali oldali mikrometeorit-becsapódások 6–8%-kal több port szórnak szét, és ezekből jóval nagyobb hányad képes elérni azt a magasságot, ahol a műholdak érzékelni tudják őket. A magasabb hőmérsékleten keletkező részecskék több energiát kapnak, így nagyobb eséllyel jutnak fel a Hold körüli pályákra. Bár eddig úgy hitték, csak a meteoritpályák iránya az ok, a kutatás alapján a hőmérséklet is kulcstényező.
A Naprendszer más égitestjeire is kiterjeszthetik az elméletet
A csapat szeretné más, mikrometeoritok által bombázott égitestekre is alkalmazni az új modellt. A Merkúr például még magasabb nappali hőmérséklettel rendelkezik, így a mostaninál is aszimmetrikusabb porfelhőt feltételeznek. Ezt a következtetést a BepiColombo űrszonda is vizsgálni fogja a Merkúron.
