A csillagászati rejtély új fejezete
Az elmúlt bő egy évtizedben a tudósok értetlenül álltak a „Galaktikus központi felesleg” nevű jelenség előtt: a Tejútrendszer közepéből eredő, váratlanul erős gamma-sugárzás forrása máig ismeretlen. Kezdetben úgy gondolták, hogy a sötét anyag részecskéi kölcsönhatásba léphetnek egymással, s annihilációjuk eredményezi az intenzív sugárzást. Ugyanakkor a megfigyelt eloszlás mégsem illet a sötét anyag addigi sémáihoz. Sok kutató ezért inkább a koros, gyorsan forgó neutroncsillagokat (milliszekundumos pulzárokat) tartotta felelősnek.
Szimulációk hozhatnak áttörést
A Leibniz Potsdami Asztrofizikai Intézet nemzetközi együttműködésben futtatta le a Hestia elnevezésű szimulációsorozatot, amely valósághűen képes modellezni a Tejútrendszer fejlődését kozmikus környezetben. Jelentős, hogy ezek a számítások azt mutatták: a galaxis viharos múltja maradandó nyomot hagyott a sötét anyag szerkezetén, ami végül egy nem gömbszimmetrikus, összetett alakzatot eredményezett. Ez a konfiguráció természetes módon képes előállítani a megfigyelt gamma-sugárzást, tömeges pulzárpopuláció nélkül.
Új irányok a kutatásban
Következésképpen a sötét anyag ismét az egyik fő esélyes magyarázattá lépett elő a Tejútrendszer szívében fénylő gamma-gyűrű rejtélyének megfejtésében. Ugyanakkor a vita ezzel nem zárult le: a jövő kiemelt kutatási eszköze, a Cherenkov Teleszkóp Hálózat akár még nagyobb energiájú gamma-sugarakat is detektálhat, újabb bizonyítékokat szolgáltatva.
Jelentős, hogy ezzel a friss szemlélettel a csillagászat előtt két lehetőség áll: vagy végre képesek leszünk megfigyelni a sötét anyag kézzelfogható jeleit, vagy radikálisan új ismeretekhez jutunk a Tejútrendszer központjáról és az ott végbemenő folyamatokról.
