Friss jégszemcsék, új molekulák
A Cassini már 2005-ben felfedezte, hogy az Enceladus jégrétege alatt hatalmas óceán található. A déli pólusnál lévő repedéseken keresztül vízsugarak törnek a világűrbe, jégszemcséket lövellve ki. Külön figyelmet érdemel, hogy ezek a kilövellt jeges részecskék nemcsak visszahullanak a hold felszínére, hanem egyúttal a Szaturnusz körüli E-gyűrűnek is anyagot szolgáltatnak.
A 2008-as Cassini átrepülés során a szonda éppen időben haladt át a frissen kilövellt, mindössze percekkel korábban keletkezett jégszemcséken, amelyek 18 km/másodperc sebességgel csapódtak az űrszondába épített kozmikuspor-analizátorba. A nagy sebesség azt is eredményezte, hogy a vízmolekulák nem alkottak csoportokat, így az addig rejtett szerves molekulák jelei jól elkülöníthetővé váltak.
Bár eddig is sikerült szerves anyagokat találni az E-gyűrű jégszemcséiben, a mostani, frissebb minták sokkal részletesebb képet adtak. A kutatók olyan, eddig soha nem azonosított molekulákat is felfedeztek, amelyek között alifás és heterociklusos vegyületek, észterek, alkének, éterek, etil-származékok, valamint nitrogén- és oxigéntartalmú csoportok is szerepeltek. Ezek a típusú molekulák a Földön is alapvető szerepet játszanak az élethez vezető kémiai reakciók sorozatában.
Enceladus: minden adott az élethez
Összességében elmondható, hogy az Enceladus minden fő feltételt teljesít, amely a lakhatósághoz szükséges: víz, energiaforrás, megfelelő kémiai elemek és összetett szerves molekulák. Kiemelendő, hogy a frissen azonosított szerves vegyületek a hold belső óceánjában képződnek, így nem csupán a világűri sugárzás hatására módosult régi szemcsékről van szó.
A kutatók szerint, ha sikerülne közvetlenül a hold felszínéről mintákat venni – ami már a következő évtizedben reális lehet egy európai űrszonda révén –, az áttörést jelentene a Naprendszerben fellelhető élet kutatásában. Már dolgoznak is azon, hogy milyen korszerű műszerekkel lenne érdemes felszerelni a leendő űreszközt, felhasználva a Cassini legújabb eredményeit is.
Miért fontos mindez?
Még ha nem is találunk életet az Enceladuson, az is óriási tudományos felismerés lenne. Felveti ugyanis a kérdést, miért nincs ott élet, ahol látszólag minden feltétel adott hozzá. Az űrkutatók izgatottan várják a következő adatelemzések eredményeit, hiszen minden új információ közelebb visz bennünket a válaszhoz: élhet-e máshol is élet a Naprendszerben?
