
Földi jelek szivárognak az űrbe
A kutatás során a Penn State Egyetem és a NASA Sugárhajtás Laboratóriumának munkatársai megvizsgálták, hogy mikor és hol lehet a legnagyobb eséllyel észlelni az általunk kibocsátott mélyűri rádiójeleket. Elemzésük rávilágított, hogy a legerősebb jeleink – például amikor parancsokat küldünk a Mars körül keringő vagy felszíni szondáknak, illetve a Nap–Föld Lagrange-pontban lévő űrobszervatóriumoknak – egyáltalán nem 100%-ban irányítottak: a Mars és más bolygók sem árnyékolják le teljesen a sugárzást, így a jeleket ki lehet fogni a bolygók vonalában. Így, ha egy másik naprendszerben önállóan fejlődő mesterséges intelligencia vagy intelligens civilizáció éppen egy ilyen bolygó–Föld együttállás irányából figyeli Naprendszerünket, 77% eséllyel elcsípheti valamelyik üzenetünket. Más bolygók (például Jupiter, Szaturnusz) együttállása esetén ez az esély 12%. Vagyis a véletlennek tűnő sugárzás helyett jól felismerhető minták is adódhatnak.
A NASA Deep Space Network működése
A NASA Deep Space Network (DSN), vagyis a világhírű mélyűri kommunikációs hálózat, rögzíti és továbbítja a legerősebb, legkitartóbb földi rádiójeleket. Ezek a jelek tartják a kapcsolatot a Naprendszert elhagyó Új Horizontok (New Horizons) szondával, vagy a James Webb Űrtávcsővel (James Webb Space Telescope). A DSN naplóit összevetve a szondák aktuális elhelyezkedésével világosan kirajzolódik: üzeneteink a Naprendszer fő síkjában, a Föld keringési síkjától öt fokos tartományban maradnak, mintha egy hatalmas, lapos tányér mentén terjednének az űrben.
Technoszignatúrák: célzottabb űrkutatás
A SETI (Földönkívüli Intelligenciát Kutató Program) eddig technoszignatúrákat, vagyis idegen civilizációk technológiájának nyomait kereste, többnyire kevés sikerrel. Lényeges szempont azonban, hogy a földi kutatók mostantól beazonosíthatják, hol és mikor koncentrálódnak jelentősebb mértékben a földi rádiójelek. Ez alapján úgy érdemes keresni a mesterséges intelligencia vagy más idegen intelligencia üzeneteit, hogy azokat a csillagrendszereket figyeljük, amelyek épp egy bolygó–csillag–Föld együttállásba kerülnek. Ez az elképzelés nagyságrendekkel hatékonyabb lehet, mintha véletlenszerűen kémlelnénk a Tejútrendszert.
Exobolygók és új megfigyelési módszerek
Az exobolygó-kutatás éppen fellendülőben van: a legtöbb ismert exobolygót úgy találták meg, hogy azok áthaladnak saját csillaguk előtt, ezért a csillag fényessége periodikusan halványodik. Ugyanakkor jelenleg még kevés olyan exobolygó-rendszert ismerünk, ahol két vagy több bolygó egyszerre tranzitál – azaz lesz együttállásban. A közeljövőben azonban, a Nancy Grace Roman Űrteleszkóp (Nancy Grace Roman Space Telescope) elindulásával további százezer új exobolygót fedezhetünk fel, ezáltal jelentősen tágul az a tér, ahol hatékonyabban lehet keresni a technoszignatúrákat.
Meddig hallatszik egy üzenet a Földről?
A becslések szerint a DSN átlagos rádióadása mintegy 23 fényév távolságból is észlelhető lenne egy hozzánk hasonló rádióteleszkóppal. Tehát a közeli (23 fényévnél nem messzebb lévő) csillagrendszerek prioritást élveznek a kutatásban, főleg, ha bolygóik pályája „éleivel”, vagyis a tányér peremével esik egybe a Föld látóirányával.
Mi jöhet még: lézerek és új üzenetek
Földön kívüli civilizációk nemcsak rádióhullámokat, hanem lézeres kommunikációt is használhatnak. A NASA jelenleg kísérletezik az űrbéli lézerkommunikációval, bár ilyen jelek „kiszóródása” jóval kisebb, mint a rádióadásoknál. Nem kizárt, hogy egy fejlett mesterséges intelligencia vagy idegen társadalom pont ilyen rendszerekre tér át, így ezeket is figyelni kell a jövőben.
Következtetés: az emberi jelenlét „kiszagolható” az űrben
Ebből kifolyólag kijelenthető: az összes jelentős földi mélyűri rádiójel strukturált mintázatban hagyja el a Naprendszert, potenciálisan felfedve helyzetünket más civilizációk előtt. Ha a földi kutatók a jövőben az exobolygó-csillag együttállásokra fókuszálnak, a mostaninál sokkal nagyobb hatékonysággal találhatnak rá egy idegen üzenet nyomára. Ahogy egyre több szondát küldünk a mélyűrbe, folyamatosan „világítunk” az égen – a kérdés csak az, ki figyeli mindezt kívülről.