
Óriási rejtett vízkincs Amerika partjainál
2024 nyarán a tudósok először indultak globális expedícióra, hogy kiderítsék, pontosan mekkora frissvízkészletek rejtőznek Cape Cod partjaitól egészen Maine-ig a tenger alatt. Az Expedition 501 nevű, mintegy 9 milliárd forintos nemzetközi kutatás során több tucat fúrás eredményeképpen közel 50 000 liternyi – összsúlyban ezer tonnát is meghaladó mennyiségű – mélytengeri édesvizet hoztak a felszínre.
Érdemes kiemelni, hogy az efféle, „titkos édesvíz” nem csupán Amerika partjainál található: a világ sekély tengeri medencéiben számos helyen kimutatták már, hogy sós tengervíz alatt édesvíz lappang. Potenciálisan olyan rejtett vízforrásokról van szó, amelyek egyszer talán megoldást jelenthetnek az egyre súlyosbodó vízhiányra.
A kereslet robbanás előtt áll
Nem véletlenül egyre sürgetőbb ilyen alternatív források feltárása. Szakértők szerint világszerte öt éven belül mintegy 60%-kal nőhet a frissvízigény, miközben az éghajlatváltozás miatt az emelkedő tengerszint tovább rontja a part menti édesvízbázisokat. Ennél is aggasztóbb, hogy az adatközpontok, a mesterséges intelligencia és a felhőalapú szolgáltatások vízfogyasztása hamarosan létesítményenként akár ezer háztartás szintjét is elérheti.
A szárazföldi vízhiány már most is komoly problémákat okoz több kontinensen. Dél-Afrikában 2018-ban majdnem teljesen elfogyott a víz Fokváros öt millió lakója számára, de Kanadában, Hawaii-n és Indonéziában is jelentős gondokat okoznak a talajvízhiányok.
Még New York szomját is oltaná
Az Expedition 501 tudósai szerint a tengerfenék alatt húzódó óriási vízadó réteg ma akár egy többmilliós metropolisz, például New York szükségletét is akár 800 éven át fedezhetné. A korábbi becsléseket felülmúlva, 400 méteres mélységben is találtak édes vagy csak gyengén sós vizet – ami azt jelzi, hogy a készlet a vártnál is hatalmasabb.
Kiemelendő, hogy a tudományos kutatás minden eddiginél mélyebbre fúrt a tengerfenékbe, és olyan helyeken is friss vizet találtak, ahol ezt korábban elképzelhetetlennek tartották. Már a hetvenes években is gyanús volt, hogy a partoknál – például Nantucket szigeténél – olyan nagy mennyiségű talajvizet találtak, melyek eredetét a szakértők nem tudták biztosan megmagyarázni.
Miért nem isszuk akkor már most?
Bár a mintavételek során sikerült akár 1 ezrelék alatti sótartalommal tiszta friss vizet is felszínre hozni, még számos kérdésre kell választ találni. A víz pontos eredete (ősi jégkorszakból származó olvadékvíz vagy ma is frissülő felszín alatti áramlás?), fizikai-kémiai összetétele, sőt, akár mikrobiológiai minősége is további vizsgálatokat igényel.
Habár a föld alatti vízadó rétegekből évszázadok óta nyerünk ivóvizet, a tengerfenék alatt csapdába esett víz olyan ásványi anyagokat vagy mikrobákat is tartalmazhat, amelyek az egészségre ártalmasak lehetnek – legalábbis addig, amíg ezt laboratóriumi vizsgálatok nem zárják ki.
Fontos kideríteni, mennyire „fiatal” a készlet, vagyis utánpótlódik-e (például 100-200 éve még esőcsepp volt-e), vagy véges, lassan feltöltődő forrással van dolgunk.
Kihívások és veszélyek is akadnak
Ha gazdasági hasznosításra kerül sor, újabb kérdések merülnek fel: kié lesz ez a víz? Kinek lesz joga kitermelni, felhasználni? Megoldható-e, hogy a tengervíz sósságával való keveredés és környezeti károk nélkül hozzák felszínre ezt a kincset? Olcsóbb és fenntarthatóbb lesz-e, mint a jelenlegi, hatalmas energiaigényű sótalanító üzemek?
A tudósok azt sem zárják ki, hogy az óceánfenékről kitermelt víz elvonásával a part menti vízbázisokat is veszélyeztethetjük, ráadásul a mélytengeri ökoszisztémákban is felborulhat a tápanyag-ellátás. Ezért minden komolyabb kitermelés előtt alapos kockázatértékelésre lesz szükség.
Mit jelenthet mindez a jövő világa számára?
Összességében az óceán alatti titkos édesvíz világszerte új reményt jelenthet a jövő generációknak – akár válsághelyzetekben, aszály idején, vagy a part menti ivóvízbázisok elszennyeződése esetén is. A tudományos kutatások még évekig eltarthatnak, de eddig soha nem látott lehetőségeket nyithatnak meg az emberiség előtt.
Kiemelendő, hogy a tenger mélyén rejtőző víztározók feltárása a geológiai kutatás történetének egyik legnagyszerűbb vállalkozása – s talán mindannyian Coleridge költői sorait idézhetjük, reménnyel: több láthatatlan kincs van a világban, mint azt valaha gondoltuk.