
Az összeolvadó galaxisok szerepe
A galaxisütközések kulcsszerepet játszanak a Világegyetem korai szakaszában a galaxisok fejlődésében, mégis rendkívül ritka, hogy egyszerre ennyi galaxis egyesüljön – általában csak két galaxis szokott egymással összeolvadni. Lényeges szempont, hogy a mostani felfedezésben szereplő öt galaxis mind fizikailag kapcsolatban van, ugyanahhoz a halóhoz tartozik, és a műszerek adatai alapján már kölcsönhatásban is állnak. A véletlen szerencsének köszönhető, hogy sikerült egy ilyen kivételes rendszert megfigyelni, hiszen a többes galaxisütközések aránya a teljes galaxisállomány kevesebb mint 1%-át teszi ki.
Az ütköző galaxisokat úgynevezett emissziós vonalú galaxisokként azonosították. Fényükben markáns hidrogén- és oxigénjelek dominálnak, amelyek az intenzív csillagkeletkezés biztos jelei.
A JWST és a Hubble együttműködésének ereje
A felfedezéshez a JWST közeli infravörös kameráját (NIRCam) és a Hubble-t is bevetették. Míg néhány galaxist már korábban ismertek a Hubble révén, a JWST-nek köszönhetően derült ki, hogy ezek ugyanabban a távoli vöröseltolódásban találhatók, és intenzíven kölcsönhatnak egymással. Ez azt is bizonyította, hogy nem egymástól függetlenül helyezkednek el, hanem egy összefüggő rendszer részei.
A két fő galaxis között 43 300 fényévnyi távolságot mértek, míg a legtávolabbi galaxisokat 60 700 fényév választja el egymástól. Összehasonlításképpen a Tejútrendszer teljes átmérője körülbelül 100 000 fényév.
Hasonlóság egy helyi galaxis-csoporttal
Érdekesség, hogy a JWST ötöse (JWST’s Quintet) emlékeztet a közismert Stephan ötösére (Stephan’s Quintet), amely ugyan a közös égbolton látható, de valójában csak négy galaxis alkotja. Mindkettő esetében megfigyelhető egy anyaghíd, ami a galaxisok gravitációs kölcsönhatásából alakult ki. Ennek ellenére, míg a Stephan ötösének galaxisai idősebbek és kevésbé aktívak, a JWST ötösének galaxisai kifejezetten gazdagok gázban, és a vártnál sokkal gyorsabban, intenzíven formálják az új csillagokat.
Felívelő fejlődés vagy csillaghalál?
A rendszer csillagászai szerint az ötös összesen tízmilliárd naptömegnyi csillagból áll, és rendkívül magas csillagkeletkezési ütemmel rendelkezik. Mindezt figyelembe véve, könnyen lehet, hogy a rendszerből egy minden csillagformálást beszüntető, úgynevezett nyugodt (quiescent) galaxis születik 1–1,5 milliárd évvel az ősrobbanás után. Ezek a fiatal, de „halott” galaxisok továbbra is rejtélyt jelentenek, hiszen korábban nem lehetett tudni, mi teszi lehetővé ilyen gyors kialakulásukat. Az is elképzelhető, hogy a rendszerben fekete lyukak is szerepet játszanak, amelyek megszüntethetik a csillagképződést.
A JWST képei részletesen mutatják a galaxisok szerkezetét, de a spektrumvonalak intenzitásának hiányában nehéz pontosan meghatározni például a fémességet vagy a gáz összetételét. Több ilyen galaxishalmaz felderítése a jövőben segítheti a csillagászokat annak meghatározásában, mennyire ritka a hasonló ütközések előfordulása, s vajon a jelenlegi standard modell magyarázza-e létrejöttüket, vagy új mechanizmusokra lesz-e szükség.