Miért nem növelte az alganövekedést a több vas?
A kutatók vasban gazdag üledéket vizsgáltak, amelyet az antarktiszi jéghegyek szállítottak a Déli-óceánba. A 2001-ben 5 km mélyről kiemelt üledékmagot elemezve azt találták, hogy a több vas nem eredményezett erőteljesebb alganövekedést. A jelenség oka: a jéghegyekből származó vas nagyrészt erősen mállott, vagyis kémiailag átalakult formában jut a vízbe, így az algák számára nehezen hasznosítható. Vagyis a nagyobb mennyiségű vas szállítása nem jelent automatikusan nagyobb biológiai termelést.
Ezenfelül a kutatás szerint a jövőben, a Nyugat-Antarktiszi jégtakaró folyamatos olvadása tovább gyengítheti a Déli-óceán szén-dioxid-elnyelő képességét. Ez újabb kérdéseket vet fel az óceánok szerepéről a klímaváltozás lassításában.
Miért kulcsfontosságú a vas formája?
A vas mennyisége önmagában nem elég: a vas kémiai formája határozza meg, mennyire tudják az algák felvenni. Míg a múlt jégkorszakaiban a kontinensekről eredő viharos szelek vasport juttattak a tengerbe – ami valóban serkentette az algákat –, az antarktiszi vizek déli részébe főleg jéghegyekből származó, rosszul oldódó vas került. Ennek biohasznosíthatósága minimális, ezért nem nőtt jelentősen az algapopuláció.
Fontos megjegyezni: az algák elszaporodása különösen azokban az időszakokban gyorsította a szén-dioxid megkötését, amikor hideg légköri viszonyok uralkodtak, és sok volt a „használható” vaspor.
Múltbeli tanulságok, mai kockázatok
A kutatók üledékmintái alapján világosan kivehető, hogy a tengerszint emelkedése idején hatalmas mennyiségű jég tűnt el a Nyugat-Antarktiszi térségből. Óriási jéghegyek sodródtak el, amelyek hatalmas tömegű üledéket és vasat szállítottak magukkal, ám ez csak korlátozottan segítette elő az algák szaporodását. Vagyis az óceán szénelnyelő képessége jelentősen csökkenhet – annak ellenére, hogy látszólag nő a vasutánpótlás.
Ezenfelül a jégtakaró alatt hatalmas mennyiségű, nagyon régi és erősen mállott kőzet húzódik, amelyet az olvadó jéghegyek egyre nagyobb mennyiségben szállítanak az óceánba. Ez a folyamat erősödhet, ha a felmelegedés folytatódik.
Mit jelent mindez a klímaváltozás szempontjából?
A tanulság egyértelmű: az Antarktisz jégtakarójának további visszahúzódása paradox módon akár visszavethet a múlt meleg időszakaiba, amikor a szén-dioxid megkötése jóval kedvezőtlenebb volt. Bár a teljes összeomlás a közeljövőben valószínűtlen, a jelenlegi jégveszteség már most is egyértelmű.
Ha a jégtakaró visszahúzódása folytatódik, a tengerbe oldódó vas változó kémiai formája miatt a Déli-óceán szénelnyelő képessége tovább gyengülhet – ezzel új, a jelenleginél is kedvezőtlenebb visszacsatolást válthatva ki a klímaváltozásban.
