A webes publikálás demokratizálása
Ahogy azonban a web fejlődött, megjelentek a felhasználóbarát eszközök, amelyek segítették az embereket a honlapkészítésben. A Beverly Hills Internet (BHI), később GeoCities néven, ezek egyike volt.
A GeoCitiest 1994 végén indította David Bohnett és John Rezner. Kezdetben egy webhosting szolgáltatás volt Beverly Hills Internet (www.bhi90210.com) néven, mert Bohnett ott élt és dolgozott. Miután néhány helyi vállalkozást elindított első weboldalukkal, elkezdett gondolkodni azon, mit kínálhatna a webtárhelyeken túl.
Bohnett ezután felállított pár webkamerát, egyet a Beverly Hills-i irodájában, a másikat egy barátja hollywoodi irodájában. Ez némi forgalmat hozott, ami azt az ötletet adta neki, hogy ingyenes honlapokat kínáljon embereknek ezekhez a helyszínekhez kapcsolódóan. A Beverly Hills-i webkamerához az emberek bevásárlással kapcsolatos weboldalt hozhattak létre. A hollywoodi webkamerához pedig rajongói oldalt készíthettek egy híresség vagy bármilyen szórakoztatóipari termék számára. Ezt a két “kibervárost” RodeoDrive-nak és Hollywoodnak nevezték.
Virtuális közösségek valós helyszínek alapján
Hamarosan további négy helyszín-tematikájú közösséget adtak hozzá: SunsetStrip (zene és éjszakai élet), WallStreet (üzlet), a Colosseum (sport) és WestHollywood (a meleg és leszbikus közösség számára – Bohnett maga is meleg).
1995 júliusában a Beverly Hills Internet (BHI) újabb négy “valós helyszíneken alapuló virtuális közösséget” indított – SiliconValley (technológia), CapitolHill (politika), Paris (művészetek) és Tokyo (anime és “minden, ami ázsiai”). Ekkorra a fiatal vállalat már “GeoCities” néven kezdte el emlegetni ezeket a közösségeket. Emellett átvették a “Homesteader” (telepes) kifejezést is azon személyek megjelölésére, akik weboldalt publikáltak a szolgáltatáson.
A BHI 1995-ös kezdeti növekedésének kulcsa az volt, hogy segített a HTML-ben járatlan embereknek weboldalt építeni az interneten. Kínált egy “Personal GeoPage Generator” nevű eszközt, amely lehetővé tette a “telepesek” számára, hogy könnyen létrehozhassanak egy honlapot. De ennél is többről volt szó: ahogy a felhasználókra használt kifejezés is sugallta, Bohnett azt akarta, hogy az emberek úgy érezzék, van otthonuk az interneten.
Az internet mint lakóhely
“Lehet, hogy hozzáférési segédprogramokon vagy online szolgáltatásokon keresztül szörfölsz a neten, de a BHI GeoCitiesben fogsz élni,” mondta egy sajtóközleményben. “Ott, az általad választott utcában vagy városban olyan otthonban fogsz lakni, amely tükrözi életed kontextusát, a közösség szövetének részévé válsz, és kialakítod saját netes kultúrádat.”
Bohnett talán az első olyan webvállalkozó volt, akinek marketinghez való tehetsége is volt. Lényegében egy módot kínált az embereknek, hogy weboldalt hozzanak létre az interneten, de ezt az alapötletet egy kidolgozott földrajzi metaforává alakította. Amikor egy új felhasználó csatlakozott egy közösséghez, még egy “házszámot” is kapott a virtuális környékéhez.
“Ez a net következő hulláma – nem csupán információ, hanem lakóhely,” mondta Bohnett.
A korai GeoCities oldalak egyszerűsége
Amikor ma visszatekintünk a GeoCitiesre, gyakran azokra a különös elemekre gondolunk, amelyek egy 90-es évekbeli GeoCities weboldalt alkottak: az animált GIF-ek, a rikító színek, a rajzfilmszerű betűtípusok, az “Építés alatt” ikonok. De 1995-ben, amikor az oldal még Beverly Hills Internet néven volt ismert, a weboldalak viszonylag egyszerűek voltak.
Olia Lialina, egy német internetművész és a One Terabyte of Kilobyte Age társalapítója Dragan Espenschieddel, a legtöbbeknél mélyebben tanulmányozta a korai webet. A One Terabyte of Kilobyte Age-en Lialina megjegyezte, hogy az 1995-ből archivált GeoCities oldalaknak közös tervezési jellemzői voltak, többek között “az ‘Építés alatt’ és a ‘Menő linkek’ szalagok az oldalon lefelé, valamint a piros pont a ‘Linkek más webhelyekre’ rész előtt.” A vízszintes sávok szintén gyakoriak voltak ezeken a korai oldalakon, a korlátozott számú ikonnal (kis, általában négyzet alakú képfájlokkal) együtt.
A sablon, ami meghatározta az internet arculatát
Lialina arra a következtetésre jutott, hogy ezek a közös tervezési elemek egy sablon eredményei voltak, a BHI “Personal GeoPage Generator” révén. Beszélt erről Bohnett-tel, aki a generátort “egy mintaoldalként írta le, amelyet börlésző közben lehetett szerkeszteni, szövegek űrlapokba való beírásával és ikonok, vonalak és pontok kiválasztásával a menükből.” A rendelkezésre álló ikonok annak eredményei voltak, hogy Bohnett “szörfölt a weben és olyan elemeket mentett el, amelyek véleménye szerint megfeleltek volna az első webmesterek elvárásainak.” Ezek a korai ikonok közül sok nemzeti zászló volt, de voltak olyanok is, mint Dr. Spock képe a Star Trekből, Grover a Szezám utcából, Calvin a “Calvin and Hobbes” képregényből, egy újság ikon, egy bomba ikon és így tovább.
A legtöbb BHI weboldal 1995-ből viszonylag egyszerű felépítésű volt, és a fent említett elemeket tartalmazta. A képek és ikonok választéka idővel bővült, míg a felhasználók is elkezdtek többet kísérletezni a webdizájnnal. Egy másik tényező volt az interaktivitás bevezetése a weboldalakon 1995 végén, amikor a JavaScript megjelent a Netscape Navigator 2.0-ban decemberben.
A GeoCities növekedése és öröksége
De időbe telt, mire a scriptírás beszivárgott a GeoCities honlapokra. 1995-ben a BHI megváltoztatta nevét GeoCitiesre (bár weboldala kezdetben a www.geopages.com volt). Ekkorra már tizennégy különböző földrajzi tematikájú közösség létezett, és a szolgáltatás több mint 20 000 felhasználót vonzott az indulása óta.
A GeoCities rendkívül befolyásos maradt a 90-es évek során. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy végső soron egy központosított platform volt, amely bizonyos korlátokat szabott a korai webfelhasználók kreativitásának. Más, hasonló webtárhely-szolgáltatások is megjelentek a kilencvenes évek közepén-végén, mint például a Tripod, az Angelfire és a Homestead.
A szabadság és a korlátok között
Ha tudtad, hogyan kell webszervert beállítani és HTML-kódolást végezni, természetesen létrehozhattad saját weboldaladat ezeken a szolgáltatásokon kívül. Ahogy Lialina fogalmazott, “a lényeg a közösségi hálózatok előtti vagy a Web 2.0 előtti webben nem az, hogy volt egy profilod a GeoCitiesen, hanem az, hogy lehetőséged volt kiber-otthonod azon kívül felépíteni, létrezhettél és nőhettél egy központosított szolgáltatáson kívül.”
Lialina állítja, hogy a GeoCities még csak nem is volt nagyon jó webtárhely-szolgáltatás. “Ingyenes volt és nem rosszabb másoknál,” írta, és “ezért tűrték el a webmesterek a kényelmetlen oldalszerkesztők fájdalmát, a kereskedelmi scripteket, amelyeket az oldalaikba injektáltak, a véletlen fájltörléseket stb.”
Ettől függetlenül, a GeoCities 1995-ös megjelenése megkönnyítette a nem műszaki emberek számára, hogy jelenlétet teremtsenek a World Wide Weben. A tervezési elemei kétségtelenül esetlenek voltak és klisékké váltak, de a GeoCitieshez hasonló szolgáltatások fontos lépcsőfokok voltak a webes publikálás demokratizálása felé.
