
Kell-e minden MI-használatot bevallani?
Kezdetben egyértelműnek tűnt: átláthatónak kell lenni, az olvasónak joga van tudni, valódi ember írta-e az adott szöveget. Ám hamar kiderült, hogy a helyzet sokkal összetettebb. Nem mindegy például, hogy ha valaki egy képet átszerkeszt Photoshopban, azt sem teszi ki villogó betűkkel. Egyre több kezdeményezés születik, amelyek különféle jelvényekkel, címkékkel bátorítják a MI-mentes tartalom jelzését – sőt, egyes platformok, például az akadémiai szféra ajánlásokat adnak arra, mikor érdemes vagy kötelező feltüntetni az MI közreműködését.
Viszont önálló gondolatok, vélemények, esszék esetében merül fel igazán a kérdés: a szerző köteles-e megjelölni, mi származik tőle, s mi az MI ötlete, vagy hol a határ? Nincs egységes szabály. Egy idő után lehetetlen lenne minden mondathoz forrást jelölni, főleg, ha az MI csak helyesírást ellenőrzött. Hiba lenne leegyszerűsíteni a kérdést: nem csupán átláthatóságról van szó.
Hitelesség, szerzőség, források
A kérdés valójában a hitelesség és a szerzőség körül forog. Gyenge, kevésbé értékes tartalom esetében szinte mindegy, hogyan született, senki sem fogja sokáig kiemelni vagy vitatkozni róla. De értékes, új ötletek vagy nagy hatású szövegek esetén már számít, ki az „igazi” szerző. Ha valaki MI segítségével vitat meg egy témát, onnan ered egy kitűnő gondolat, majd ezt MI-vel fogalmaztatja meg, jogos-e sajátjának tekinteni? A szerző legalább felismerte és gondozta a fő gondolatot – bizonyos mértékig tehát „társalkotónak” számít.
Ugyanakkor az is igaz, hogy egyre több tartalom lényegében újrafogalmazás – már az MI forradalma előtt is ez volt jellemző. Már Terentius több mint kétezer éve mondta: „Semmit sem mondanak, amit előtte már ne mondtak volna el.” Mindezek ellenére az új kontextus, új összefüggés mégis jelenthet újdonságot.
Ez felveti a forrásmegjelölés dilemmáját. Az akadémiai világban szigorúan kell hivatkozni, de az MI nyelvi modellként statisztikai összegzést ad, nem forrásmegjelölést. Újabban egyre több MI-megoldás kínál forráslistát, de ez sem oldja meg teljesen az átláthatóság problémáját. Végső soron inkább a tartalom forrásáról lehet beszélni, nem csupán az MI-használat bevallásáról.
Etika, bizalom és elfogultság
Etikai szempontból szűk a határ. Szinte plagizálás, ha valaki teljes egészében MI által generált tartalmat tüntet fel sajátjaként. De vajon mindig elvárás az önfeltárás, amikor a szerző és az MI együttműködésében születik a szöveg? Ami igazán számít, hogy a szerző képes volt-e valami újat vagy értékeset alkotni, ehhez az MI csak egy eszköz – mint egy szerkesztőprogram vagy egy jegyzet.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy ha valaki nyilvánosan elismeri, MI-vel írt valamit – még ha az zseniális is –, automatikusan rosszabb lesz a fogadtatása. Sokan előítélettel olvasnak MI által készített szöveget, úgy érzik, a szerző kevésbé hiteles vagy megbízható. Ez különösen igaz a művészetben, de más területeken is kialakulhat ilyen előítélet. Olyan ez, mintha valakiről előre tudnád, hogy ellenszenves számodra: így nem is adsz neki esélyt.
A valódi probléma: etikai tévutak és mércehiány
Emiatt a felszínen sokan etikai kényszerről beszélnek, holott a helyzet jóval bonyolultabb. Egy új technológiával, mint az MI, sokan reflexszerűen új szabályokat, szigorú mércét követelnek, miközben más, hasonlóan radikális eszközöknél nem várunk el részletes „önvallomást.” Jelenleg az etikai normák sem szilárdak, az MI-ra vonatkozó szabályok kialakítása kezdeti szakaszban jár.
Fontos, hogy a valódi kérdés nem feltétlenül az MI-használat bejelentése, hanem az, hogy ne alakuljon ki egyfajta kollektív „erkölcsi rendőrség”, ahol a gyanúsítgatás és megfelelési kényszer uralkodik. Az MI elterjedésével inkább az a feladat, hogy kialakítsuk a megfelelő és rugalmas normákat – ahogy a szoftvereknél is történik –, ahelyett, hogy mesterségesen szűkítenénk az elérhető eszközöket, vagy etikailag megbélyegeznénk minden új technológiát. Ezért a tartalom értéke, forrása és hitelessége a kulcskérdés, nem pedig önmagában az MI-alkalmazás nyilvános bevallása.
Végül felelősen jártam el: e cikk végső ellenőrzéséhez MI-t (nyelvi modellt) vettem igénybe – mintegy önreflexióként is.