Meglepő felfedezések: szén-monoxid a mélyből
A legújabb kutatások egyértelműen kimutatták a szén-monoxid jelenlétét az óriás üstökösből kiáramló anyagban. Ez kulcsfontosságú, mert ennek az anyagnak a viselkedése sokat elárul az égitest eredetéről, múltjáról és várható jövőjéről, miközben egyre mélyebbre hatol a Naprendszerbe. A kutatók azt akarták kideríteni, mi hajtja ezt az üstököst, hiszen jelenleg olyan messze van a Naptól – és olyan hideg –, hogy szinte lehetetlen megmagyarázni, mi okozza ilyen távolságban a látványos aktivitását.
A Naprendszer pereméről érkezett óriás
Az üstököst először véletlenül fotózták le 2014-ben, de csak hét évvel később azonosították az archívumokban. Akkor a Naptól több mint huszonszoros Föld–Nap távolságban, a Neptunusz pályáján belül haladt. Pályája azonban sokkal messzebbre nyúlik: mintegy 55 000-szerese a Föld–Nap távolságnak (ez nagyjából 87%-a egy fényévnek!), egészen az Oort-felhőig, amely jéggel teli objektumokkal öleli körül a Napot.
Korábban úgy vélték, az égitest akár 370 km széles is lehet, de a pontosabb mérések alapján 140 km körülire (kb. 87 mérföld) módosították a becsült méretét. Még így is messze ez a legnagyobb ismert üstökös: a legtöbb csupán néhány kilométer átmérőjű. Méretével új dimenziókat nyit a kutatásban.
Légkör, amely mindent beborít
A távcsöves vizsgálatok felfedték: az üstökös hatalmas, mintegy 250 000 km átmérőjű gázburkot (komát) bocsát ki magából, amely több mint félig kitölti a Föld és a Hold közötti távolságot. Hogy rájöjjenek, mi okozza ezt az aktivitást, a kutatók a chilei Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) antennarendszert használták 2024 márciusában, nyolc órán keresztül vizsgálva az égitestet rádióhullámokkal.
A mérések alapján egyértelműen szén-monoxid-kiáramlást sikerült kimutatni, ami arra utal, hogy legalább részben ez a gáz fűti az óriási komát az üstökös Naphoz közeledése során. A szén-monoxid-jég a Nap melegítő hatására szublimál, vagyis szilárdból gázzá alakul, ezzel gázt lövell ki, főként az égitest felszínének napsütötte, melegebb régióiból.
Még több titok vár feltárásra
A kutatók szerint egyelőre nem világos, milyen gyorsan forog az üstökös, változik-e a gázkibocsátó területek elhelyezkedése, illetve aktiválódnak-e különböző jetek más-más időpontokban. Ahogy az üstökös még közelebb kerül, várhatóan a metán- és a hidrogén-szulfid-jég is szublimálni kezd, tovább fokozva az aktivitást. A folyamatos megfigyelések lehetővé teszik, hogy feltérképezzék az üstökös egyedi kémiai ujjlenyomatát.
Külön érdekesség, hogy az üstökös már jóval a Naphoz közelebbi pálya elérése előtt is mutatott aktivitást: már a 25-szörös Föld–Nap távolságnál megjelentek a jelek, noha ilyen messzeségben a napfény elvileg nem szublimáltatná a szén-monoxidot. Felmerül a lehetőség, hogy az üstökös korábban már közelebbi pályán járt a Naphoz, és ekkor a felszíni jégrétegek egy része már eltűnt – most pedig a belsőbb jég kezd párologni a meleg hatására.
Sok óriás még rejtőzhet odakint
Az ilyen óriás üstökösök létezése arra utalhat, hogy a Naprendszer keletkezésekor még több gigászi jeges őslakó lehetett, amelyek idővel darabokra hullottak, kisebb üstökösökké formálódva. Elképzelhető, hogy a ma ismert, apró égitestek többsége csak törmelék, míg az olyan hatalmasak, mint az UN271, mindmáig elkerülték a végzetes ütközéseket.
A következő évek még több hasonló üstökös felfedezését ígérik. Az új Rubin Obszervatórium például, amely egyedülálló pásztázókapacitással vizsgálja az eget, érzékenysége révén biztosan kiszúr majd további óriásokat, akár még az UN271-nél is távolabbról. Ezek a vizsgálatok – az ALMA-hoz hasonló nagy műszerekkel együtt – segítenek feltárni az üstökösök aktivitásának forrásait és szerkezetük ősi titkait.
Az üstökös UN271 továbbra is egyedülálló kutatási lehetőséget kínál: óriási méretével és aktív gázkitöréseivel páratlan ablakot nyit a Naprendszer sötét külső vidékeibe. És a legtöbb rejtély talán még csak most következik.
