
Étrend és alkalmazkodás az esőerdőben
Az orángutánok Indonézia és Malajzia erdeinek természetes lakói, és evolúciós szempontból számos hasonlóságot mutatnak az emberrel: közös ősre vezethetők vissza, ezért anyagcseréjük, viselkedésük, sőt, élettani folyamataik is több ponton egyeznek. Mégis, mintha jobban boldogulnának a természet kihívásaival: amikor a gyümölcsbőség idején elsősorban magas energiatartalmú szénhidrátokat és zsírokat fogyasztanak, szervezetük továbbra is biztosítja a megfelelő fehérjebevitelt, amely a túléléshez nélkülözhetetlen. Amikor elfogy a gyümölcs, átállnak leveles, kérges, fehérjében gazdag étrendre, vagy testükben tárolt zsírt kezdenek hasznosítani.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezzel a rugalmassággal sikerül megelőzniük a túlsúlyt, sőt az anyagcsere-problémákat is – ellentétben az emberrel, aki a feldolgozott, olcsó, szénhidrát- és zsírdús, de fehérjében szegény élelmiszerek túlzott fogyasztásával és mozgáshiányával gyakran elhízáshoz vezető életmódot folytat.
Viselkedésük a ritka élelemhez igazodik
Amikor kevés a gyümölcs, nemcsak étrendjüket, hanem aktivitásukat is drasztikusan visszafogják: többet pihennek, hamarabb lepihennek, kevesebbet mozognak, rövidebb távokat tesznek meg, és társas aktivitásuk is csökken. Ehhez kapcsolódik az a különleges képességük, hogy izom- és testzsírt is képesek mozgósítani energiaforrásként, hogy átvészeljék a szűkösebb időszakokat. Amint újra bőven akad gyümölcs, testük visszaépíti zsír- és izomraktárait. Ez a hullámzó életmód a természetes böjtöléshez hasonlít, ami csökkentheti az oxidatív stresszt, és hosszú távon védi egészségüket.
A Rutgers Egyetem által vezetett vizsgálat több mint 15 éven át követte a vadon élő orángutánokat a Tuanan Kutatóállomáson (Közép-Kalimantan, Indonézia). A kutatók naponta gyűjtötték és elemezték, mit és mennyit esznek az orángutánok, sőt vizeletük alapján azt is vizsgálták, hogyan dolgozza fel szervezetük a különböző tápanyagokat.
Egyedülálló fehérje-utánpótlás
Az orángutánok étrendje ugyan alapvetően gyümölcsalapú, de amikor ez nem elérhető, a több mint kétszázféle helyi növény közül elsősorban egyetlen kúszónövényt fogyasztanak jelentősebb mennyiségben: a Bowringia callicarpát. Ennek leveléből és magvaiból töltik fel fehérjeraktáraikat, ami átsegíti őket a gyümölcsszegény időszakokon is, biztosítva így testi erejüket és egészségüket, valamint élőhelyük népességének stabilitását.
Miért érdemes az embereknek ellesni az orángutánok szokásait?
A megfigyelések rávilágítanak arra, mennyit számít az anyagcsere rugalmassága, az étrendhez való alkalmazkodás és a megfelelő fehérjebevitel az egészségmegőrzés szempontjából. Ennek fényében az emberi étrendben is érdemes lenne a fehérjében gazdag, természetes ételeket előnyben részesíteni, és kevesebb feldolgozott ételt fogyasztani. Az orángutánok életmódja azt is megmutatja, hogy egy kiegyensúlyozott, önszabályozó rendszerrel a túlevés, az elhízás és a krónikus betegségek is megelőzhetők. Emellett nem szabad megfeledkezni az orángutánok élőhelyének védelméről sem, amely túlélésük záloga a klímaválsággal terhelt jövőben.