Akár rablásról, autóbalesetről vagy arról van szó, hogy valaki váratlanul összeesik – az érintettek gyakran azt gondolják, hogy ha bajba kerülnek, valaki majd segít nekik felállni, és megkapják a szükséges ellátást és támogatást.
A szemtanú-hatás egy olyan jelenség, amely ezt az elképzelést megcáfolja.
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a szemtanú-hatás pszichológiáját, a hírhedtté vált Kitty Genovese esetét, amely megerősítette ezt a jelenséget, valamint azt, hogyan változhatunk passzív szemlélőkből aktív segítőkké, hogy készen álljunk cselekedni, amikor szükséges.
Mi a szemtanú-hatás?
A szemtanú-hatás akkor jelentkezik, amikor egy bűncselekménynek, balesetnek vagy más eseménynek több szemtanúja van, és ez csökkenti annak esélyét, hogy bármelyikük a rászorulók segítségére siessen.
A szemtanú-hatás erejét növeli a jelenlévő emberek száma. Minél többen látják az eseményt, annál kevésbé valószínű, hogy bárki is cselekedne.
Hogy ezt világosan megértsd, mivel a szemtanú-hatás elsőre nehezen érthető:
Minél több ember tanúja egy bűncselekménynek vagy balesetnek, annál kevésbé valószínű, hogy bárki közülük segít vagy jelenti azt.
Minél kevesebb ember szemtanúja egy ilyen eseménynek, annál valószínűbb, hogy mindegyikük segít vagy jelenti azt.
Ennek oka többnyire a felelősség megoszlásának fogalma. Ha egy nagy embercsoportban vagy, például egy forgalmas járdán sétálsz, és látsz valakit elesni és fájdalmában felkiáltani, kevés személyes felelősséget érzel, hogy segíts neki, mert úgy gondolod, a körülötted lévő sok ember közül valaki más majd segít.
Ha ugyanez történne egy kevésbé forgalmas járdán, ahol rajtad kívül csak egy-két ember van, sokkal inkább személyes felelősséget érzel, hogy segíts az elesett személynek felállni.
Itt egy jó videó a Khan Academy-től a szemtanú-hatásról:
Kitty Genovese és a szemtanú-hatás
A szemtanú-hatás egyik legmeghatározóbb példája Kitty Genovese szomorú esete, akit brutálisan megerőszakoltak és meggyilkoltak New Yorkban 1964. március 13-án.
Hazafelé tartva egy késő esti munkanap után, a 28 éves nőt megtámadták és megkéselték, miközben megpróbált bejutni a lakásába. A támadás fél órán át tartott, és Genovese állítólag ezen idő nagy részében segítségért kiáltott. Ennek ellenére a közeli lakóépületekből senki sem jött ki segíteni vagy hívni a rendőrséget. Csak fél órával a támadás kezdete után, hajnali 3:50-kor hívta valaki a rendőrséget.
Kitty Genovese megerőszakolásának és meggyilkolásának kutatása során a szociálpszichológusok, Bibb Latané és John Darley megállapították, hogy mind a felelősség megoszlása, mind a társadalmi befolyás (senki más sem avatkozik be, akkor miért tenném én) szerepet játszott a Genovese-esetben tapasztalt szemtanú-hatásban.
Hogyan előzhetjük meg a szemtanú-hatást?
Bár sok egyedi helyzeti tényező hozzájárul a szemtanú-hatáshoz, vannak módok, amelyek segítenek elkerülni, hogy passzív tanúk legyünk, és biztosítják, hogy mi, barátaink és családunk készen álljunk cselekedni, ha szükség van ránk.
Íme egy rövid lista arról, hogyan kerülhetjük el a szemtanú-hatást:
Viselkedj úgy, mintha te lennél az egyetlen, aki tanúja a bűncselekménynek vagy balesetnek.
Vegyél részt elsősegélynyújtó és konfliktuskezelő tréningen, hogy jobban felkészültnek érezd magad.
Emlékeztesd magad, hogy nincs szükséged orvosi vagy konfliktuskezelő képzésre ahhoz, hogy proaktív tanú legyél (én inkább “aktív segítőnek” hívom). A 112 hívása mindig jobb, mint semmit sem tenni.
Az aktív segítők életmentő szerepet tölthetnek be a nehéz helyzetbe került emberek számára. Ne légy passzív tanú. Légy a közösséged aktív tagja, akár egyedül, akár száz ember között vagy.
Ne feledd, a szemtanú-hatás megelőzhető, ha úgy viselkedsz, mintha te lennél az egyetlen tanú, és átveszed az irányítást a helyzet felett; még ha csak annyit is teszel, hogy tárcsázod a 112-t.
