Kétféle motiváció: személyes és szocializált hatalom
A modern üzleti világban is megjelennek mindkét típusú vezetők. Az MI-t alkalmazó kutatások szerint az igazgatók motivációját két alapvető tényező magyarázza: a személyes hatalomvágy és a szocializált hatalom. Az előbbi célja mások fölé kerekedni, dominálni – ahogy Machiavelli is tanácsolta. Ehhez gyakran társul agresszív viselkedés, presztízsre való törekvés, sőt, kockázatos döntések, mint a szerencsejáték vagy a mértéktelen alkoholfogyasztás.
A szocializált hatalom ezzel szemben mások javát keresi. Az ebben motiváltak szívesen vállalnak közösségi szerepet, gyakrabban töltenek be vezető tisztségeket szervezetekben, sportcsapatokban is. Érdemes kiemelni, hogy McClelland és Burnham pszichológusok már az 1970-es években megmutatták: a szocializált hatalmon alapuló vezetés hosszú távon hatékonyabb a személyes hatalomvágyon alapulónál.
Motivációmérés: beszéd alapján is működik
Korábban a Tematikus Appercepciós Tesztet (Thematic Apperception Test, TAT) alkalmazták a vezetők motivációinak elemzésére, de a legismertebb vezérigazgatók közül kevesen voltak hajlandók teszteket kitölteni vagy kérdőívekre válaszolni. Ezért a kilencvenes években új módszer jelent meg: szakértők interjúkat, beszédeket, tárgyalási szövegeket elemeztek, ezek alapján állapítva meg, ki milyen típusú hatalom által vezérelt.
A szövegelemzés során feltűnt, hogy a személyes hatalomra törekvő vezetők kedvelik az uralmat kifejező szavakat, gyakran szó esik irányításról, kockázatokról, büntetésről vagy félelemről. A szocializált hatalmat hangsúlyozó igazgatók ezzel szemben jutalmazásról, támogatásról, mentorálásról és pozitív kapcsolatokról beszélnek.
MI a szövegelemzés élvonalában
A mesterséges intelligencia segítségével 80 vezérigazgató (40 Machiavellihez hasonló, 40 alázatos) beszédeit, interjúit, negyedéves konferenciahívásait vizsgálták. Két külön szószedetet hoztak létre: az egyikben a személyes hatalom, a másikban a szocializált hatalom kulcsszavai szerepeltek.
A mesterséges intelligencia minden vezér megnyilvánulását automatikusan feldolgozta, így gyorsan és objektíven lehetett összevetni a motivációkat a tényleges viselkedéssel: például azt, hogy valaki a versenytársait lejáratja, megállapodásokat megszeg, vagy inkább jótékonyságra költ, és a közösséget építi.
Emberek vagy profit – a vezetői karakter igazi tétje
Az eredmények önmagukért beszélnek. A szocializált hatalmon alapuló, alázatos vezérigazgatók közül többen (például Warren Buffett a Berkshire Hathaway élén, a Wegmans vezérigazgatója vagy az SAS Institute alapítója) milliárdos, stabil és emberséges cégeket vezettek. Többször szerepeltek a Fortune Legjobb Munkahelyek (Fortune Best Places to Work) listáján is.
A Machiavellista vezetők sora már kevésbé fényes: az Enron egykori vezetője, az Adelphia Communications alapítója – mind elítélték csalásért. Mark Hurd, aki a Hewlett-Packardnál dolgozott, szintén a tech-történelem leghírhedtebb vezérei közé tartozik. Ezekre a vezetőkre jellemző a profit mindenek felettisége, a botrányok, perek, fényűző költekezés, a munkavállalók rossz bánásmódja és gyakran büntetőeljárások is.
Mindezek következtében a motiváció típusa döntően befolyásolja, milyen hatása lesz egy vezetőnek a cégére, a munkatársaira és a társadalomra. A hatalom motivál – de korántsem mindegy, milyen formában.
