Halálos kórokozók nyomában
A legújabb, vilniusi tömegsírból származó katonák maradványain végzett DNS-vizsgálatok most jelentős áttörést hoztak. A Salmonella enterica nevű baktérium, amely paratífuszos lázat (paratyphoid fever) okoz, és a Borrelia recurrentis, azaz a vándorlázat (relapsing fever) terjesztő tetű által terjesztett kórokozó genetikai nyomait azonosították. Ez az első közvetlen genetikai bizonyíték a francia hadsereget pusztító fertőzésekről. Különösen fontos, hogy a 2006-os vizsgálatok által feltételezett Rickettsia prowazekii (tífusz) és Bartonella quintana (árokláz) jelenlétét most nem mutatták ki, ami ellentmond a korábbi kutatásoknak.
Módszertani forradalom és történelmi kontextus
Az új kutatás a legmodernebb DNS‑technológiát használta fel – szemben a korábbi, elavult PCR‑alapú eljárásokkal –, ami lehetővé tette a kifejezetten sérült, töredékes minták pontosabb elemzését. A megközelítés annyira érzékeny, hogy nemcsak a kórokozó jelenlétét, hanem esetenként annak pontos leszármazási vonalát is azonosítani tudták. A feltárt tömegsírban több mint 3200, jellemzően 20–50 éves férfi maradványait találták meg; a kutatók 13 fogmintát vizsgáltak, amelyekből négyben sikerült a két említett betegséget kimutatni.
Betegségek, éhínség, fagy: halálos kombináció
Napóleon orvosa már 1812-ben feljegyzett hasmenéses, dizentériás, lázas és tüdőgyulladásos megbetegedéseket, amelyeket gyakran a vészhelyzeti élelmezés, például a sózott céklával teli hordók fogyasztása okozott. Ugyanakkor mai szemmel sem volna lehetséges pusztán a tünetek alapján egyértelmű különbséget tenni a különféle súlyos betegségek – így a tífusz, a tífuszláz vagy a paratífuszláz – között. Ebből kifolyólag a DNS‑vizsgálatok jelentősége óriási, mert képesek fényt deríteni a konkrét kórokozók jelenlétére.
A múlt betegségei ma is tanítanak
Bár a minták száma csekély, mégis valószínű, hogy a paratífusz és a vándorláz mellett más járványok, valamint a kimerültség és a hideg együtt pusztítottak. A tetű által terjesztett visszatérő láz (relapsing fever) önmagában nem feltétlenül halálos, de egy legyengült katonát végzetesen elgyengíthetett. Különösen fontos, hogy az ilyen modern elemzések nemcsak a múlt eseményeinek megértésében segítenek, hanem a jelenlegi fertőző betegségek megfékezéséhez is kulcsfontosságú tudást adnak.
