Klímaváltozás hozta össze a fajokat
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a zöld szajkó – amely Közép-Amerikából érkezett, és az 1950-es években még alig lépte át Mexikó és Texas határát – és a kék szajkó – amely az Egyesült Államok keleti felén honos, Houstonig terjedve – korábban soha nem találkoztak Texasban. Az elmúlt évtizedek folyamatos melegedése és az élőhelyek átrendeződése miatt azonban mindkét faj kiterjesztette élőhelyét, és San Antonio környékén a két populáció találkozott. Ez lehetővé tette, hogy két, hétmillió éve elvált evolúciós vonal ismét keresztezzék egymást egy természetes élőhelyen.
A rejtélyes madár nyomában
Brian Stokes, a Texasi Egyetem doktorandusza éppen a zöld szajkó populációt kutatta, amikor egy madarász Facebook-csoportban felfigyelt egy halvány, különös madár fotójára San Antonio külvárosából. A madáron volt valami ismerős: kékes tollazat, fekete maszk, fehér mell, de egészen eltért a megszokott kék szajkó külsejétől. Egy helyi madárrajongó meghívására Stokes csapata is kiment a kertbe, de az első napon a madár túljárt az eszükön, és elkerülte a csapdát. Másnap azonban egy sűrű, szinte láthatatlan hálóval sikerült elfogniuk a titokzatos madarat. Rövid vérmintavétel és gyűrűzés után szabadon engedték, majd a különleges egyed hosszú időre eltűnt, egészen 2025 júniusáig, amikor visszatért ugyanabba az udvarba. Ma sem tudni, miért volt számára ennyire vonzó ez az egyetlen kert.
A bizonyíték: valódi hibrid
Az elvégzett genetikai vizsgálatok egyértelműen megmutatták, hogy a madár egy hím hibrid, kék szajkó apától és zöld szajkó anyától származik. Összefoglalva, ez a példány a klímaváltozás okozta, spontán kialakult hibridizáció egyik legelső ismert példája gerincesek között – nem mesterségesen, emberi beavatkozás vagy invazív fajok találkozása révén jött létre. Bár hasonló mesterséges hibrid már létezett madárgyűjteményekben a hetvenes években, az ott született példány szintén nagyon hasonló volt ehhez a texasi egyedhez.
Rejtett hibridizáció a természetben
A vadonban sokkal több hibridet találnánk, ha többet látnánk belőlük, de az egymástól elzárt fajok csak ritkán kapnak lehetőséget a találkozásra. A kutatást a Texasi Egyetem és több helyi támogatói program finanszírozta. Nevet végül nem adtak neki, pedig más hasonló hibridek, mint például a jegesmedve-barna medve (grolar bear), a prérifarkas-farkas (coywolf) vagy a narvál-beluga (narluga), gyakran becenevet is kapnak.
Egy texasi kert különleges vendége tökéletes példája annak, miképp találkozhat múlt és jelen, evolúció és klímaváltozás – akár egyetlen, egészen szokatlan madár formájában.
