A rejtett jelenség
“Ez egy olyan jelenség, amely közvetlenül az orrunk előtt van, és alig vettük észre,” mondja Mark Dingemanse, a hollandiai Radboud Egyetem nyelvésze, “amely végül felborítja elképzeléseinket arról, hogy mi teszi egyáltalán lehetővé a komplex nyelvet.”
A nyelvészet történetének nagy részében a tudósok az írott nyelvre összpontosítottak, nagyrészt azért, mert ezekről voltak feljegyzéseik. De amikor a beszélgetések felvételei elérhetővé váltak, elkezdhetták elemezni a beszélt nyelvet ugyanúgy, mint az írást.
Amikor ezt megtették, megfigyelték, hogy az indulatszavak — vagyis azok a rövid, egy-két szavas megnyilatkozások, amelyek nem részei egy nagyobb mondatnak — mindenütt jelen vannak a mindennapi beszédben. “Minden hetedik megnyilatkozás ezek közé tartozik,” mondja Dingemanse, aki ezt a 2024-es Annual Review of Linguistics-ben jegyezte meg. “Ezek a kis jelek körülbelül 12 másodpercenként repkednek el. Úgy tűnik, valamiért szükségünk van rájuk.”
A beszélgetés áramlásának szabályozói
Ezeknek az indulatszavaknak sok funkciója a beszélgetés áramlásának szabályozását szolgálja. “Gondoljunk rájuk úgy, mint egy eszközkészletre az interakciók lebonyolításához,” mondja Dingemanse. “Ha gördülékeny beszélgetéseket akarsz folytatni, ezekre az eszközökre is szükséged van.” Egy öö vagy hm a beszélőtől például jelzi, hogy szünetet készül tartani, de még nem fejezte be a mondanivalóját. Másrészt egy gyors he? vagy mi? a hallgatótól a kommunikáció sikertelenségét jelezheti, amit a beszélőnek javítania kell.
Ez az igény egyetemesnek tűnik: egy 31 nyelvre kiterjedő világszintű felmérésben Dingemanse és kollégái azt találták, hogy a he? mindegyikben megjelent, valószínűleg azért, mert gyorsan előállítható. “A nehézség pillanatában a lehető legegyszerűbb kérdőszóra lesz szükséged, és ez a he?,” mondja Dingemanse. “Úgy gondoljuk, hogy minden társadalom rátalál erre, ugyanazért az okért.”
Folytatást jelző szavak
Más indulatszavak úgynevezett “folytató” szerepet töltenek be, mint például az ühüm — olyan jelzések a hallgatótól, hogy figyelnek, és a beszélőnek folytatnia kell. A szó formája itt is jól illeszkedik funkciójához: mivel az ühüm zárt szájjal képezhető, egyértelmű, hogy a jelzést adó nem szándékozik beszélni.
A jelnyelveknél a folytatás jelzése gyakran másképp működik, de két jelelő ember egyidejű kommunikációja kevésbé zavaró lehet, mint két ember beszéde, mondja Pamela Perniss, a norvégiai Bergeni Egyetem nyelvésze. A svéd jelnyelvben például a hallgatók gyakran hosszú szakaszokon át jelelik az “igen”-t folytatóként, de hogy ez ne legyen feltűnő, a jelelő a törzs közelében tartja ezt a jelet.
Az apró különbségek
A különböző indulatszavak kissé eltérő jelzéseket küldhetnek. Vegyük például azt az esetet, amikor valaki elmagyarázza egy másik személynek, hogyan kell összeállítani egy IKEA bútort, mondja Cynthia Kilpatrick, az Illinois Állami Egyetem pszicholingvistája. Egy ilyen beszélgetésben az ühüm jelezheti, hogy a beszélőnek folytatnia kell az aktuális lépés magyarázatát, míg az igen vagy OK azt sugallhatja, hogy a hallgató végzett azzal a lépéssel, és ideje a következőre térni.
A folytatójelek nem csupán udvariasságból fontosak — valóban számítanak egy beszélgetésben, mondja Dingemanse. Egy több mint két évtizeddel ezelőtti klasszikus kísérletben 34 egyetemi hallgató hallgatta, ahogy egy másik önkéntes elmesél nekik egy történetet. Néhány hallgató a szokásos “figyelek” jelzéseket adta, míg mások — akiket arra utasítottak, hogy számolják a t betűvel kezdődő szavakat — túlságosan elterelődtek ahhoz, hogy ezt megtegyék. A kutatók azt találták, hogy a hallgatóktól érkező normál jelzések hiánya zavaros és akadozó történetmeséléshez vezetett. “Ez azt mutatja, hogy ezek a kis szavak, vagy ezek hiánya meglehetős következményekkel járnak,” mondja Dingemanse.
Több mint jelentéktelen hangok
Thi Nguyen egyetért azzal, hogy az ilyen szavak messze nem jelentéktelenek. “Valóban sokat tesznek a kölcsönös megértésért és a kölcsönös beszélgetésért,” mondja. Jelenleg azt vizsgálja, hogy az emojik hasonló funkciókat töltenek-e be a szöveges beszélgetésekben.
Az indulatszavak szerepe még mélyebb, mint a beszélgetés áramlásának szabályozása. Az indulatszavak segítenek a beszélgetés alapszabályainak kialakításában is. Minden alkalommal, amikor két ember beszélget, meg kell állapodniuk abban, hogy honnan indul mindegyikük: mit tud mindegyik résztvevő kezdetben, mit gondolnak a másik személy tudásáról, és mennyire részletes információt szeretnének hallani. Ennek a munkának nagy részét — amit a nyelvészek “grounding”-nak, vagyis közös alap kialakításának neveznek — indulatszavakkal végezzük.
“Ha mesélek neked egy történetet, és te azt mondod, hogy ‘Húha!’, azt biztatónak találhatom, és több részletet adok hozzá,” mondja Nguyen. “De ha olyat mondasz, mint ‘ja ja ja’, akkor feltételezem, hogy nem érdekelnek a további részletek.”
Közös alap kialakítása
A közös alap kialakításának kulcsfontosságú része annak kiderítése, hogy mit gondol mindegyik résztvevő a másik tudásáról, mondja Martina Wiltschko, a barcelonai Katalán Kutatási és Fejlett Tanulmányok Intézetének elméleti nyelvésze. Egyes nyelvek, mint a mandarin, kifejezetten megkülönböztetik azt, hogy “olyan dolgot mondok, amit nem tudtál” és “olyan dolgot mondok, amiről azt gondolom, hogy már tudtad”. Más nyelvekben ez a feladat nagyrészt az indulatszavakra hárul.
Wiltschko egyik kedvenc példája a kanadai angolban használt eh?. “Ha azt mondom neked, hogy van egy új kutyád, általában nem olyan dolgot mondok, amit nem tudsz, tehát furcsa, ha ezt mondom,” magyarázza. De a “Van egy új kutyád, eh?” megszünteti a furcsaságot azzal, hogy jelzi: ez újdonság a beszélő, nem pedig a hallgató számára.
Más indulatszavak jelezhetik, hogy a beszélő tudja, hogy nem azt adja a másik résztvevőnek, amit az keresett. “Ha megkérdezed tőlem, milyen az időjárás Barcelonában, azt mondhatom: ‘Nos, még nem voltam kint’,” mondja Wiltschko. A “nos” annak elismerése, hogy nem válaszol pontosan a kérdésre.
Wiltschko és diákjai már több mint 20 nyelvet vizsgáltak meg, és mindegyik használ kis szavakat az ilyen tárgyalásokhoz. “Nem találtam olyan nyelvet, amely ne használná ezt a három általános dolgot: amit tudok, amiről azt gondolom, hogy te tudod, és a fordulóváltást,” mondja. Ezek kulcsfontosságúak a beszélgetések szabályozásában, teszi hozzá: “Közös alapot építünk, és felváltva beszélünk.”
Miért fontosak az indulatszavak?
Az ilyen részletek nem csupán olyan dolgok, amelyekért a nyelvészek rajonganak. Az indulatszavak helyes használata kulcsfontosságú része annak, hogy valaki folyékonyan beszéljen egy nyelvet, jegyzi meg Wiltschko, de a nyelvtanárok gyakran figyelmen kívül hagyják őket. “A nyelvoktatásban pontokat vonnak le, ha ööket és hmm-eket használsz, mert ‘nem vagy folyékony’,” mondja. “De az anyanyelvi beszélők használják őket, mert segít! Tanítani kellene őket.” A mesterséges intelligencia is küzdhet az indulatszavak helyes használatával, jegyzi meg, így ezek a legjobb módjai annak, hogy megkülönböztessük a számítógépet egy valódi embertől.
Az indulatszavak betekintést nyújtanak az interperszonális kapcsolatokba is. “Ezek a kis jelzők sokat elmondanak arról, amit gondolsz,” mondja – és nehezebb őket ellenőrizni, mint a tényleges tartalmat. Talán a párterápiák során például az indulatszavak hasznos betekintést nyújthatnának abba, hogy a klienseik hogyan viszonyulnak egymáshoz, és hogyan egyezkednek a hatalomról egy beszélgetésben. Az “ó” indulatszó gyakran konfrontációt jelez, mondja, mint például a különbség a “Szeretnél elmenni vacsorázni?” és az “Ó, szóval most szeretnél elmenni vacsorázni?” között.
A nyelv szívében
Valóban, ezek a kis szavak a nyelv szívéhez és lényegéhez vezetnek. A nyelv azért létezik, mert interakcióba kell lépnünk egymással.
Dingemanse szerint az indulatszavak nem csak megkönnyítik beszélgetéseinket. A nézőpontok közvetítésében és a közös alap kialakításában ezek mutatják meg, hogyan beszél a nyelv a beszédről.
“A he? nem csak azt mondja, hogy ‘Nem értettem’,” mondja Dingemanse. “Azt jelenti: ‘Értem, hogy próbálsz mondani valamit, de nem fogtam fel.'” Ez a reflexivitás kifinomultabb beszédet és gondolkodást tesz lehetővé. “Nem hiszem, hogy komplex nyelvünk lenne, ha nem lennének ezek az egyszerű szavak,” mondja.
