Kié a víz? India–Kína játszmája a Himalájában
Fontos hangsúlyozni, hogy minden Indiában felmerülő félelem hátterében a határ túloldalán zajló kínai beruházás áll. Kína a Siang (Kína számára Yarlung Tsangpo) felső szakaszán, mintegy 167 milliárd jüanból (kb. 65 000 milliárd forintból) kezdi meg saját, Yaxia nevű, várhatóan világrekorder duzzasztóját. Ez az öt erőművel ellátott rendszer akár háromszor annyi villamos energiát termelhet, mint a híres Három-szurdok-gát (Three Gorges Dam). Mégis, a stratégia mögött ott lebeg a gyanú: a kínai víztározó fékezheti vagy szabadjára engedheti a vízfolyamot, Indiát aszályba vagy áradásba sodorva, egyfajta “vízbombát” hozva létre.
Arunachal Pradesh: A stratégiai gát ára az identitás
India válasza egy még nagyobb, 280 méter magas gát, amely 9,2 milliárd köbméternyi vizet tartana vissza – ez négy millió olimpiai méretű medencének felel meg. A projekt helyszíne Arunachal Pradesh, ahol a helyiek szerint a folyó elvétele egyenlő népük végével. Az Adi törzs szentként tiszteli a Siang vizét. Mindennapi létük, földjeik termőképessége, sőt, egész kultúrájuk erre a folyóra épül.
Tapir Jamoh – egy helyi lakos, aki tiltakozásként mérgezett nyílvesszőt emelt az égnek – arról beszél, hogy számukra a gátprojekt felér egy halálos ítélettel: Ha elrekesztik a folyót, mi is megszűnünk létezni.
Biztonság vagy támadás? A nagy gát valódi szerepe
Indiai tisztségviselők hangsúlyozzák, hogy az óriásgát elsődleges célja nem az áramtermelés – bár 11 200–11 600 megawattot termelne –, hanem a vízbiztonság fenntartása és az áradások kivédése, hogy Kína ne kontrollálhassa bármikor India vízellátását. Bonyolult számítások alapján a tározó a száraz időszakban feltölthető, az esős évszakban viszont nem lenne teljesen tele, így képes lenne felfogni egy hirtelen kínai vízleeresztést is.
Mégis, Pema Khandu, Arunachal Pradesh államfője szerint a kínai agresszív vízgazdálkodási politikája miatt a válaszgát megépítése nemzeti biztonsági szükséglet. Ebből kifolyólag India nem hagyhatja figyelmen kívül a fejleményeket.
Feszültség, tiltakozás, bizonytalan jövő
A falu lakói attól félnek, hogy a gátépítés egész közösségeket temet majd víz alá. A Riewhez hasonló falvakban a helyiek már a tervezéshez szükséges terepfelmérést is szabotálták, lángra lobbantva a próbafúró gépeket. A kormány paramilitáris egységei őrködnek, miközben az Adi törzs tagjai hagyományos népgyűléseken tiltakoznak.
A helyi tiltakozó szervezet, a Siang Őslakos Gazdák Fóruma (Siang Indigenous Farmer’s Forum) szerint a hatóságok inkább ellenségnek, mint partnernek tekintik a helyieket. Beszámolók szerint több tucat falu tűnhet el, ha a gát megépül; egyes települések teljesen víz alá kerülnének.
Mi a kiút? Vízre menő diplomácia vagy erődemonstráció?
Több szakértő szerint India „gát a gátért” stratégiája csak tovább növeli a konfliktust. Anamika Barua, határokon átnyúló vízgazdálkodással foglalkozó szakértő úgy látja, tartósabb eredményt hozna a diplomácia, az átlátható vízmegosztás és a közös vízgyűjtő-kezelés, mint az infrastruktúra-fegyverkezés. Ráadásul Arunachal Pradesh földrengésveszélyes régió, így egy óriásgát építése komoly kockázatokat hordoz.
Fontos kiemelni, hogy India nem először hajt végre helyi ellenállással szemben nagyszabású projekteket: két másik nagy gát is épült már hasonló körülmények között. A tiltakozók közül sokan úgy érzik, életük hamarosan örökre megváltozik. Ahogy Tapir Jamoh keserűen mondja: Ha a gát tényleg megépül, azt kívánom, bárcsak ne kelljen megérnem azt a napot.
