Stressz és információfeldolgozás
Neil Garrett kutatótársam, aki jelenleg a Princeton Neuroscience Institute-nál dolgozik New Jersey-ben, és én elhagytuk laboratóriumunk kényelmét, hogy a coloradói tűzoltóságokra látogassunk. Itt azt vizsgáltuk, hogyan működik az emberi elme extrém stresszhelyzetekben. A tűzoltók munkanapjai hihetetlenül változatosak. Egyes napokon viszonylagos nyugalomban telik az idejük: takarítással, főzéssel, olvasással foglalatoskodnak. Máskor viszont pattanásig feszül a helyzet, életveszélyes kimenetelekkel kell szembenézniük, mint például égő épületekből való mentéssel vagy sürgős orvosi eseteknél való segédkezéssel. Ezek a szélsőséges körülmények tökéletes alapot biztosítottak kísérletünk számára, amelyben megfigyeltük, hogyan változik az emberek információfeldolgozó képessége nyomás alatt.
Kutatásaink során rátaláltunk arra, hogy a fenyegetettség érzése olyan stresszreakciót indít el, amely bizonyos esetekben javítja a tűzoltók információfeldolgozó képességét – különösen, ha rossz hírekkel szembesültek.
Kísérlet és eredmények
A következőképpen jutottunk eredményeinkhez. Megkértük a tűzoltókat, hogy becsüljék meg 40 különböző kellemetlen esemény bekövetkezési valószínűségét az életükben, például egy autóbaleset vagy bankkártyacsalás áldozatává válás esélyét. Majd vagy megnyugtató, jó hírt kaptak (miszerint az események valószínűsége kisebb, mint gondolták), vagy pedig aggasztó, rossz hírt (miszerint magasabb). Ezt követően új becsléseket kérdeztünk tőlük.
A kutatások szerint az emberek hajlamosak a túlzott optimizmusra – a jó hírekre nyitottak, míg a rosszakat figyelmen kívül hagyják. Ez történt akkor is, amikor a tűzoltók nyugodtak voltak. Stressz alatt azonban más mintázat alakult ki. Ilyen helyzetekben rendkívüli éberséget tanúsítottak a rossz hírekkel szemben, akár akkor is, ha ezek nem kapcsolódtak közvetlenül munkájukhoz (például megtudták, hogy a bankkártyacsalás valószínűsége magasabb, mint hitték), és ennek megfelelően korrigálták vélekedéseiket. Ezzel szemben a stressz nem befolyásolta azt, hogyan fogadták a pozitív híreket.
Hasonló mintázat a laborban
A laboratóriumban is hasonló mintázatot figyeltünk meg, amikor egyetemistákat arról tájékoztattuk, hogy egy váratlan nyilvános beszédet kell tartaniuk, amelyet szakértők értékelnek, rögzítenek és az interneten publikálnak. Azonnal észleltük, hogy kortizolszintjük megemelkedett, szívverésük felgyorsult, és fokozottabban kezdtek dolgozni a stresszel kapcsolatos riasztó információkkal, például betegségek és erőszakos bűncselekmények gyakoriságával.
Stresszes időszakok, legyen az egy személyes esemény (például egy orvosi diagnózisra való várakozás) vagy közügyek (politikai zűrzavar), fiziológiai változásokat indítanak el, amely lehetőséget teremt arra, hogy bárminemű negatív jelzést felfogjunk, és fixáljuk a figyelmünket azon, ami rosszra fordulhat. Egy agyi képalkotó vizsgálat kimutatta, hogy ez a “váltás” az agyban egy tanulásban fontos neurális jel hirtelen emelkedéséhez köthető, különösen akkor, amikor váratlan veszélyjeleket észlelnek. Ezt a jelenséget a dopaminra támaszkodó mechanizmus irányítja, és stressz alatt a kortikotropin-felszabadító faktor nevű molekula befolyásolja.
A stressz evolúciós szerepe
Az ilyen neurális mechanizmusok evolúciós előnyt jelenthettek őseink számára, mivel olyan élőhelyeken éltek, ahol folyamatosan szem előtt kellett tartani a ragadozók elkerülését. Stresszes helyzetekben fokozott képesség volt a veszélyekről való tanulásra, míg biztonságos környezetben energia pazarlás lett volna állandó készenlétben maradni. A tudatlanság bizonyos szintje hozzájárulhatott a lelki békéhez. A “neurális kapcsoló”, amely automatikusan növeli vagy csökkenti a veszélyekre való figyelem képességét a környezeti változásokhoz igazodva, hasznos lehetett. Érdekes módon, azok, akik depresszióval és szorongással küzdenek, látszólag képtelenek megszabadulni attól az állapottól, amelyben minden negatív üzenetet befogadnak.
A stressz átvitele és hatásai
Lényeges felismerni, hogy a stressz gyorsan terjed emberről emberre. Ha egy kollégád stresszes, te is hajlamosabb vagy feszültté válni. Az agyunk úgy van “huzalozva”, hogy könnyen befogadjuk a másik ember érzelmeit, hiszen azok gyakran fontos információt közvetítenek. Wendy Berry Mendes, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem professzora, és munkatársai kimutatták, hogy amikor a csecsemőket azok az anyák tartották, akik szociális stresszhelyzet közepette voltak, a gyerekek szívverése is felgyorsult. Az anyák szívritmusa által közvetített üzenet a veszélyt jelezte, amely a csecsemőkben elkerülési reakciót váltott ki idegenekkel szemben.
Nincs szükséged arra, hogy fizikailag jelen legyél valakivel, hogy az érzelmei befolyásolják a te érzelmi állapotodat. Kutatások kimutatták, hogy ha pozitív tartalmakat látsz a közösségi médiában, mint például egy lenyűgöző naplementeiről készült fotót, valószínűleg te is több felemelő posztot fogsz megosztani. Ha pedig negatív bejegyzésekkel szembesülsz, mint például egy hosszú sor miatt panaszkodik valaki a kávézóban, akkor te is hajlamosabbá válhatsz hasonló panaszokat kifejezni.
A modern világ hatásai a stressz szintünkre
Sokunkra jellemző, hogy valóságos veszélyben érzékeljük magunkat, hasonlóan a bevetésre készen álló tűzoltókhoz. Folyamatosan készen állunk arra, hogy reagáljunk sürgető e-mailekre, üzenetekre, és foglalkozzunk a hírekkel vagy a közösségi média bejegyzésekkel. Az American Psychological Association egyik felmérése szerint a telefonjaink gyakori ellenőrzése összefüggésbe hozható a magas stressz szinttel. Más szóval, az a fiziológiai reakció, amelyet az evolúció azért adott nekünk, hogy segítsen elkerülni a veszélyt, olyan könnyen kiváltható, mint egy tweet. Egy tanulmány szerint a tweetelés megnöveli a pulzust, izzadást okoz, és kitágítja a pupillákat, sokkal inkább, mint a legtöbb napi tevékenység.
Az, hogy a stressz növeli a riasztó üzenetekre való odafigyelés valószínűségét, és gyorsan átterjedhet, tömeges irracionális félelemhez vezethet. Mivel gyakran egy stresszes nyilvános eseményt, például egy terrortámadást vagy politikai zűrzavart követően a riasztó információk hullámként terjednek a közösségi médián keresztül, a megnövekedett beérkező stresszes információ befogadása eltúlozhatja a veszélyt. Így megszokott mintázat jelenhet meg, például terrortámadások vagy gazdasági visszaesések után – a stressz kiváltódik, és egyik embertől a másikra terjed. Ez időszakosan fokozza a hajlamot a negatív jelentések befogadására, majd további stresszt generál. Ennek következtében az emberek lemondanak az utazási tervekről, eladják részvényeiket, vagy félelemkeltő politikai propagandát támogatnak, még ha alaptalan is.
Pozitív érzelmek terjedése
A jó hír az, hogy a pozitív érzelmek, mint például a remény, szintén fertőzőek, és arra ösztönözhetik az embereket, hogy megoldásokat keressenek. Ha tudatában vagyunk az érzelmi állapotok és az információfeldolgozás közötti szoros kapcsolatnak, akkor hatékonyabban tudunk üzenetet közvetíteni, és tudatosan alakíthatjuk a pozitív változásokért folytatott törekvéseinket.
