Hogyan csináljunk krumplipürét?

Azért írom, hogy “csináljunk krumplipürét” főzés helyett, mert az alábbiaknak vajmi kevés köze van a főzéshez. Ez nem egy klasszikus recept. Klasszikus recepteket szakácskönyvekben találni, egyetlen céljuk, hogy főzni tudó emberek más főzni tudó embereknek ajándékozhassák őket, azzal a tudat alatti villogási szándékkal, hogy a másik felfogja, hogy ő ezt IS tudja, és most megosztja a szerencsétlen kis underdogjával.

Aki nem tud főzni, az szakácskönyvvel a kezében nem is fog soha megtanulni. A beavatottakon kívül ugyanis kevesen értik az olyan szakkifejezéseket, mint „csipetnyi só“, „üvegesre dinsztelem“, meg „érzés szerint megfűszerezem“.Vagy aszongya: „fehér rántásban megforgatom“.

Ilyet olvasva bennem mindig több kérdés merül fel, mint ahány megválaszolódik. Milyen rántás van még? Ha már így szó nélkül készpénznek vesszük, hogy úgyszólván mindenki tudja, mi az a rántás. És mai modern világunkban ugyan ki akarja ezeket megérteni?

A krumplipürében ugyanakkor nincsenek ilyen nehezen megoldandó feladatok. Kezdjük is frissen mindjárt.

Első lépés gyanánt a krumplit meg kell fosztani a héjától. Történhet ez tradicionálisan késsel vagy krumplihámozóval, extrém esetekben megkérhetsz rá valakit. Kezdők esetén jó eredménynek számít ha a lenyírt szemét súlyra nem nyom többet a hámozott árunál. Namost, a krumplit ezek után vágd hat részre! Ez egy jó átlag, és így nem kell belemenni olyan homályos utalásokba, melyek megértése azt feltételezi, hogy semmi szükséged erre az egész irományra. Minden egyes darabot vágjál hat részre, és tedd bele egy fazékba. Mivel az emberi tudatlanság határtalan, a fazék az edény, ami alul ugyanakkor átmérőjű mint felül, és van neki teteje, népiesen fedője.

Ha a krumpli benne van, cirka a belső magasság 80%-ig pakolhatod, töltsél rá annyi vizet – vigyázz, szakkifejezés jön! –, ami éppen elfedi. Kicsit úszkálhatnak is, ha éppen liberálisabbnak vallod magad az átlagnál. Pattintsd fel az egészet a tűzre, ami a csövön kifér, ráadhatod a gázt, nem lesz baj belőle.

Ízesítésül én egy kiskanál sót javaslok. Csapott kiskanál, de lehet púposan rakott is, egye fene. Hagyjad főni az egészet. Cirka 15 perc múlva érdeklődhetsz egy villával, hogy hogyan is áll a dolog. Ha a villa könnyen beleszalad a krumpliba, az vagy azt jelenti, hogy baromi erős vagy és úgy nyomtad mint az állat, noha senki sem kért erre, vagy azt, hogy a krumpli már jó. Ez utóbbi eset mellett szól az is, ha az illető krumpli darabokra törik, és a víz, amiben főlnek, már zavaros. Ha tehát puha az árú, szedd le a tűzről. Nyugodtan megfoghatod az edényt is, nem meleg. Ez utóbbi mondatban egy primitív tréfát rejtettem el, de csak nem ülsz fel neki. Öntsd le valahogy az összes vizet, de a krumplikat tartsd benne a fazékban. A gőz az arcodba fog csapni, és egészében véve ez a folyamat legveszélyesebb része, de láttam már embereket akik elsőre megbírkoztak vele, a kipottyanó 1-2 jelöltet meg stikában dobjad vissza.

A krumplipüréhez vajat használunk. Nem margarint. A vaj elvileg tejből készült, bár manapság semmiben sem lehet biztos az ember, míg a margarin csupa olyan dologból, amiket régen nem tudtak semmire felhasználni, és kidobtak, míg egy szép napon egy leleményes marketing idióta dobozba téve árulni nem kezdte. Ha nincs otthon vaj, jó helyette, ha lemész a sarki közérteb és pl. veszel egyet. Aki margarint használ, az a kopasz nőket is szereti, és egyetlen angol klub se veszi be tagjai közé. Tehát a vajat jó nagy darabokra vágva szórd bele a krumplik közé. Egy közepes kiszerelésű teavaj több, mint felét beleteheted. Ha kevesebbet vagy többet használsz se fog összedőlni a világ. A tejből viszont kevesebb, mint egy decit töltsél bele.

Most jön a férfimunka, nem tréfálok. Vegyél elő egy habverőt, azt a kézi, mókás külsejű drótokból hajlított izét. Műanyag az nem jó. Ha nincs, akkor villát. Passzírozd szét az egész masszát. De atomra. Utána kevergesd, illetve, verd fel, mintha csak tejszínhab lenne – bár megegyeztünk hogy nem használunk referenciákat, tehát addig kevergessed, de gyorsan ám, amíg a fejre fordított edényből nem esik ki, olyan kemény lesz. Ha kész, akkor megeheted vagy felszolgálhatod.