A kozmikus sugárzás másik arca
A hagyományos gondolkodás szerint a sugárzás elpusztítja a felszíni életet, azonban új kutatások azt mutatják, hogy a bolygók vagy holdak mélyén, a vastag jégrétegek és kőzetek alatt, a mikroorganizmusok kifejezetten hasznot húzhatnak a kozmikus sugárzásból. A New York University Abu Dhabi kutatói bevezették a radiolitikus lakható zóna fogalmát: ez egy égitest belsejében lévő tartomány, ahol a kozmikus sugárzás révén felszabaduló energia lehetővé teszi az élet fennmaradását. A radiolízis során a nagy energiájú sugárzás szétbontja a vízmolekulákat, az így keletkező szabad elektronok pedig láthatatlan táplálékként szolgálhatnak a földalatti mikrobáknak.
Földi példák és túlélési stratégiák
Földi analóg példát is találunk: a Candidatus Desulforudis audaxviator baktériumot Dél-Afrika mélyén, egy aranybányában fedezték fel, ahol a környező kőzetek sugárzása által felszabaduló elektronokat használja anyagcseréje hajtására. Fontos megjegyezni, hogy ez a stratégia egészen más, mint amit a híres Deinococcus radiodurans baktérium alkalmaz. Utóbbi képes túlélni, ha a sugárzás szétroncsolja a DNS-ét, majd szinte mindent kijavít. Az aranybányai baktérium azonban ténylegesen a sugárzás melléktermékeiből él, ebből adódóan valóban létezhet hasonló élet akár most is a Marson.
A földalatti élet sokszínűsége
Feltehető, hogy a sugárzásból élő mikroorganizmusok nemcsak egyediek, hanem egy teljesen ismeretlen, földalatti ökoszisztémához tartoznak. Mivel a Föld felszíne alatti világ feltérképezése még csak most kezdődik, rengeteg, eddig rejtett élőlény kerülhet elő. Sokan közülük valószínűleg teljesen más energiaforrásokra specializálódtak, mint a felszíni élőlények.
Laboratóriumi bizonyítás és űrbéli kutatások
A következő lépés, hogy laboratóriumi körülmények között, egy bolygószimulációs kamrában vizsgálják, mi történik különböző idegen körülmények között, ha vizet, jeget, ásványokat és megfelelő mennyiségű sugárzást használnak. Pozitív eredmények esetén ezek új irányokat adhatnak a Mars, az Európa (Europa) vagy az Enceladus belsejében folytatott életkutatások számára. Jelenleg az európai Rosalind Franklin ExoMars marsjáró indítását 2028-ra tervezik, fúrója akár két méter mélyre is lehatolhat – pont oda, ahol a modellek szerint a legtöbb földalatti mikrobának lehet esélye az életben maradásra.
Újra kell gondolni az élet fogalmát
Ennek következtében érdemes elvetni azt a földközpontú nézetet, hogy az életnek csak a számunkra megszokott körülmények között lehet helye. Ahogy az új modellek már a radiolitikus energiaforrás lehetőségeit is vizsgálják, kitárulnak az eddig elképzelhetetlennek tűnő életformák előtt is a lehetőségek – akár itt, akár a földönkívüli helyeken.
