
Titkok a ködbe burkolózó Szaturnusz-holdon
A Titán a Naprendszer második legnagyobb holdja, és egyedülálló módon sűrű, opálos atmoszféra fedi. A NASA Cassini űrszondája 2004-es érkezése előtt a rejtélyes, aranyszínű légkör eltakarta a hold titkait. Mára tudjuk, hogy a Titán légkörének fő alkotóeleme a nitrogén, de jelentős mennyiségben található benne metán is, amelyből felhők és eső formálódik – ezek alakítják a felszínt, tavakat és tengereket hozva létre, majd később visszapárolognak. Ezek a légköri folyamatok a Napból származó energia révén összetett kémiai reakciókat indítanak el: a metánmolekulák szétbomlanak, majd összetett szerves vegyületekké alakulnak. Érdemes kiemelni, hogy számos asztrobiológus szerint ezek a folyamatok segítenek megérteni, hogyan jöhettek létre az élet feltételei az ősi Földön.
Vezikulák: az első sejtszerű egységek születése
A jelenlegi kutatások középpontjában az úgynevezett amfifil molekulák állnak, amelyek képesek önállóan összeállni buborékszerű vezikulákká, ha megfelelőek a körülmények. A Földön vízben találkozhatunk velük: ezek olyan molekulák, amelyek egyik vége vizet kedvelő (hidrofil), másik vége pedig víztaszító (hidrofób). Ezek a molekulák gömbszerű zárványokat alkotnak, elzárva a belső „folyadékot” a külvilágtól – így jöhettek létre a legelső sejt-elődök is.
A Titán fagyos, vízmentes világában azonban egészen más feltételek uralkodnak. A kutatók most azt vizsgálják, hogy a metán- és etán-tavakban, az esőcseppek becsapódásakor a tó felszínén kialakuló amfifil rétegek találkozásakor létrejöhetnek-e hasonló, dupla membránú vezikulák, amelyek bezárják az eredeti folyadékcseppeket. Idővel ezek a vezikulák elterjedhetnek a tavakban, sőt, az evolúció kíméletlen versenyében akár életkezdeményekké, protosejtekké is fejlődhetnek.
Lehet-e élet a metán-tavakban?
Ha valóban kialakulnak ilyen sejtszerű képződmények, az jelentősen bővítené ismereteinket arról, hogyan és milyen körülmények között születhet meg az élet. Az amerikai űrhivatal szerint bármilyen vezikula felfedezése a Titánon az anyag komplexitásának és rendezettségének növekedését jelentheti – ezek pedig elengedhetetlen feltételei az életnek.
A közeljövőben induló Szitakötő (Dragonfly) nevű NASA-misszió ugyan feltérképezi majd a hold felszínét, kémiai összetételét és lakhatóságát, azonban ezekbe a fagyos tavakba nem fog leszállni. A tudományos remények szerint azonban tovább árnyalhatja képünket arról, hogy a Titán egyszer akár valódi élet színhelye is lehet. A Titán metán- és etán-tavainak mélye talán több titkot rejt, mint eddig hittük.