Melyik El Niño az igazi?
Az ENSO-t az utóbbi évtizedekben két fő típusként tartják számon: a középső (CP) és a keleti (EP) ENSO-t. Ezek egytől akár több évig is eltarthatnak, és váltakoznak az El Niño (melegebb víz, gyengébb feláramlás a Csendes-óceánban), valamint a La Niña (erősebb feláramlás, a szokásosnál hidegebb víz) fázisokban.
Az ENSO hatásainak változékonysága elképesztő: függ a kezdet időpontjától, a hosszától és a többi klimatikus tényező – például az Indiai-óceáni Dipólus vagy az Atlanti Nińo – egyidejű viselkedésétől. Lényeges hangsúlyozni, hogy ENSO hatását ma már egyetlen medencéhez kötni felesleges leegyszerűsítés lenne.
Új ENSO-trendek: gyakoribb szélsőségek, kiszámíthatatlanabb jövő
A kutatásokból az derül ki, hogy a középső Csendes-óceánban az El Niño események gyakrabban fordulnak elő, ugyanakkor ezek előrejelezhetősége gyengült. Modellezések szerint dupla, vagyis egymást követő erős El Niño akár kétszer is előfordulhat, míg más tanulmányok azt vetítik előre, hogy a többéves La Niña is gyakoribbá válhat.
Az ENSO változásaival párhuzamosan az Atlanti- és az Indiai-óceán trópusi övezeteinek viselkedése is módosul. Bár azt hihetnénk, hogy csak egyirányú a kapcsolat, valójában ezek a medencék vissza is hatnak az ENSO-ra. Például El Niño hatására az Atlanti trópusok légköri áramlatai úgy módosulnak, hogy megnövelik a légköri szélnyírást, elfojtva ezzel a hurrikánképződést. La Niña esetén fordított a helyzet, és több hurrikán alakulhat ki.
Az Atlanti-óceán nagy hullámzása: a több évtizedes változékonyság
A mérsékelt és magasabb szélességi körök aktív szereplője az AMV, vagyis az Atlanti-óceán több évtizedes, 60–80 éves felszíni hőmérsékleti ciklusa. Működését többek között az atlanti meridionális áramlás (AMOC) változásai is befolyásolják. Ez az áramlat meleg, sós vizet szállít északra, majd lehűlve ismét déli irányba áramlik. Ha megváltozik az AMOC ereje, az komolyan befolyásolhatja az AMV ciklusát.
Egyes modellezések arra is rávilágítanak, hogy az Indiai-óceán felmelegedése stabilizálja az AMOC-ot. Két folyamat áll a háttérben: az emelkedő tengerfelszíni hőmérséklet miatt az áramlatban felfelé tolódik a futóáramlás (jet stream), illetve nő az atmoszféra függőleges stabilitása is – mindkettő fékezi az AMOC kilengéseit.
Mi vár még ránk? A mesterséges intelligencia és az éghajlati összefüggések jövője
Fontos kiemelni, hogy a tudósok előtt még komoly kérdések állnak: pontosan hogyan befolyásolja az AMOC és a trópusi medencék kapcsolatát a mesterséges kibocsátás, vagy például az üvegházhatású gázok? Milyen további, ismeretlen folyamatok mozgatják a több évtizedes klímahullámokat? Az új mesterséges intelligencia alapú módszerek új lehetőségeket teremtenek a trópusok és a magasabb földrajzi szélességek közötti kapcsolatok feltérképezésére.
Összességében elmondható, hogy minél jobban megértjük az óceánok közötti kétirányú hatásmechanizmusokat, annál pontosabban tudjuk előrejelezni az éghajlati szélsőségeket, akár hetekben, akár évtizedekben gondolkodunk – így szolgálva végső soron társadalmunk hosszú távú érdekeit.
