Lényeges szempont, hogy édesvizekben jelent meg az újítás
A Talbragar halágyból (Új-Dél-Wales) előkerült leletek elemzése során hat példányt vizsgáltak, köztük bábokat és kikelő imágókat. Mindegyik testén jól látható volt egy úgynevezett végkorong, amelyről korábban azt gondolták, csak tengeri fajoknál fordul elő, mivel az apály-dagálynak kitett életterekhez alkalmazkodott. Ennek ellenére a Talbragar üledékei és az ott talált élővilág tanúsága szerint ezek a rovarok valójában egy édesvízi tó egykori lakói voltak.
A Gondwana-elmélet visszatér
A faj vizsgálata felveti, hogy a Chironomidae család eredete valójában a déli szuperkontinens, Gondwana területéhez köthető, nem pedig az északi kontinensekhez (Laurázsia), ahogyan azt eddig sokan hitték. Korábban a család egyes alfajairól (Podonominae) úgy gondolták, hogy az északi féltekén jelentek meg, mert a legtöbb ismert fosszília onnan származik. Most azonban úgy tűnik, hogy ezeknek a rovaroknak az igazi hazája Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika, és elterjedésük egybeesik Gondwana felbomlásával. Lars Brundin svéd entomológus már 1966-ban felvetette, hogy a földrészek szétválása váltotta ki az irányfajtasodást.
Miért nincs több fosszília délen?
Az eddig talált fosszíliák túlnyomó többsége az északi féltekéről származik, a déli lelőhelyekről pedig jelenleg összesen három ilyen példányt ismerünk (az eocén korból Ausztráliából és a paleocénből Indiából). Ez az egyensúlytalanság gyakran félrevezető következtetésekhez vezet az állatvilág fejlődésével kapcsolatban. Lényeges szempont, hogy a déli félteke életközösségeinek keletkezése és átalakulása a földtörténet során továbbra is gazdag, feltárásra váró terület.
Kételyek és lehetőségek
Ezek az új felfedezések nemcsak a család őstörténetét írják át, hanem azt is lehetővé teszik, hogy felmérjük: vajon valóban aktív volt-e a rovarok vándorlása, vagy csak passzívan sodródtak szét a kontinensek széthasadása után? A 151 millió éves Talbragar-légy és rokonai hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban értsük, honnan származik a ma ismert édesvízi élővilág, és miként alakultak ki Földünkön az egyedi biogeográfiai mintázatok. Ennek alapján megállapítható, hogy már a jura korban meglepő alkalmazkodóképességgel bírtak ezek a légyfélék, és a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is kulcsfontosságúvá váltak.
