Víruskutatás, Nobel-díj és az információáramlás átírása
Karrierje elején Baltimore olyan vírusokat vizsgált, mint a gyermekbénulás (polio) vagy a mengovírus, amelyek RNS-molekulájuk másolatát készítették saját szaporodásukhoz. Később figyelmét a retrovírusok, például a HIV felé fordította, amelyek különleges enzimet tartalmaznak: a reverz transzkriptázt. Baltimore volt az első, aki bizonyította e vírusenzim létezését, amellyel a vírus az RNS-ből DNS-másolatot készít. Ezzel teljesen felborította azt az addigi dogmát, hogy az információ kizárólag DNS-ből RNS-be, majd fehérjékbe áramlik. Az alapkutatás lehetővé tette, hogy ma génterápiával akár hibás emberi géneket is kijavítsanak mesterséges retrovírusok segítségével.
Különösen fontos kiemelni, hogy
Baltimore munkásságával nemcsak a virológia, hanem az immunológia, a rák- és AIDS-kutatás is új irányt vett. Személyes életében generációk kutatóinak segített, kimagasló mentorként, igazán nagyvonalú kollégaként tartották számon. Scientia et humanitas – tudomány és emberség kéz a kézben jártak életében.
A tudományos botrány árnyéka
Mindazonáltal Baltimore neve nem kizárólag a tudományos áttörésekhez kötődik. Az 1980-as évek végén egy tudományos csalásgyanú szélvihar kellős közepébe került. Bár nem ő volt a gyanúsított, neve az 1986-ban született tanulmány kapcsán forrt össze az úgynevezett “Baltimore-üggyel”, mert szenvedélyesen védte együttműködőjét, Thereza Imanishi-Karit, akit az adatok meghamisításával vádoltak. A vizsgálat évekig tartott, bevonták az Amerikai Titkosszolgálat igazságügyi szakértőit, sőt, kongresszusi meghallgatásokat is tartottak. Bár az akkori kutatót végül bűnösnek találták, 1996-ban teljesen felmentették. Baltimore-ra azonban súlyos nyomás nehezedett: elhagyta a Rockefeller Egyetemet, majd visszatért az MIT-re, de személyes tartása és integritása köztiszteletet vívott ki számára.
Újra a csúcson – és nyitottság minden irányban
Baltimore ezt követően újra visszatért a vezetői pályára, 1997-től a Caltech elnöke lett. Kutatásait tovább folytatta, utolsó éveiben a vírusvektorok és az emlős immunrendszer témáit vizsgálta. Részt vett a humán génszerkesztés etikai határainak kijelölésében is.
Az őt ismerők szerint Baltimore sokkal több volt, mint kiemelkedő tudós: a jazz, a művészetek, a kiváló ételek és borok szerelmese, mindig úton, mindig aktív – és mindig az emberi élet minőségének jobbításán dolgozott.
Baltimore öröksége ezért jóval túlmutat a laboratórium falain. Tudományos felismerései, bátorsága és embersége nélkül ma egészen másképp tekintenénk a betegségek és az emberi eredet kérdéseire.
