Műholdak új generációja: mi változik?
Az SDA eddig egy strapabíró, modern, alacsony Föld körüli pályán működő műholdflottát épített ki, amelynek célja a rakétakilövések, robbanások és erdőtüzek korai észlelése volt. Ezek a hagyományos, több mint 32 000 km magasan keringő, milliárdos műholdakat egészítették ki egy olcsóbb, gyorsabban lecserélhető rendszerrel. Az elképzelés szerint minél több, kisebb műhold annál nehezebben támadható, és ha el is veszítenek néhányat, könnyű őket pótolni, így az USA katonai műveleteit kevésbé befolyásolja.
Az SDA műholdjai a rakétakövetés mellett az adatokat is továbbították a földre: erre külön kommunikációs műholdakat terveztek, amelyek között lézeres összeköttetés teremtett adatátviteli hidat a szárazföldi, vízi és légi erők között. Ezt a rendszert szállítórétegnek nevezték, folyamatosan bővítették, évente újabb és újabb műholdcsoportokat (tranche) bocsátva fel. 2023-ban 27 tesztműholddal kezdtek, idén indul az első éles, 150-nél is több műholdas kör (Tranche 1), majd 2027-ben újabb 250 példány (Tranche 2). A Tranche 3-nál viszont most megállna a fejlesztés: erre már nem lesz pénz, a helyét átveszi a MILNET.
Színre lép a MILNET: katonai Starlink
Bár a Pentagon-iratokban nem szerepel egyértelműen a SpaceX neve, annyi már tudható, hogy a MILNET programot lényegében a Starlink katonai változatára, a Starshieldre építik, ennek fővállalkozója pedig a SpaceX. Már közel 200 Starshield-műholdat pályára állítottak, ezek főként hírszerzésre és felderítésre szolgálnak, az irányításuk pedig a Haderő és a Nemzeti Felderítési Hivatal (NRO) közös projektje.
A MILNET teljes hálózata 480 műholdból állna, katonai felügyelet alatt, SpaceX-terminálokon keresztül, megerősített titkosítással. A Starlinkből már több mint 7 000 darab kering, de ezek a katonai célú Starshieldoktól elkülönülnek. Az igazi nagy ugrás az lenne, hogy a MILNET a világ első, valóban működő, hibrid katonai hálózata lenne LEO-n: ennek segítségével villámgyorsan és biztonságosan jutna el bármilyen adat a harcmezőre.
Az MI-vezérelt hadsereg felé
A Space Force kommunikációs igényei egyre nőnek: a hadszíntéren már nemcsak rakétákat kell követni, hanem adott esetben akár mozgó földi vagy légi célokat is minden irányból. A jövőben minden katonai műhold kapcsolódhat majd a MILNET-hez, így oszthatják meg a felderítési adatokat.
Az SDA fejlesztéseinek köszönhetően már nemcsak kétdimenziós, hanem háromdimenziós célpont-azonosítás is megvalósulhat a műholdakon alkalmazott élszintű (edge) feldolgozás révén. Ez azt eredményezi, hogy az MI és a gépi tanulás révén akár egy drón, egy tank, egy hajó, de még egy mozgó rakéta is pillanatok alatt azonosítható és támadható. Mindezt úgy, hogy a műholdas hálózat kevésbé függ a földi központoktól, így kibertámadás esetén is ellenállóbb lesz.
Kockázatok, piaci verseny és politikai aggályok
A MILNET teljes költsége titkos: az SDA eddigi 340 reléműholdjára 5,6 milliárd dollárt (kb. 2 075 milliárd forintot) költöttek, ami műholdanként 16 millió dollár (kb. 5,9 milliárd forint). Ez szerényebb összeg ugyan, mint egy óriásműholdé, de még így is tízszer drágább, mint egy Starlink-egység. A Starshield-modell értelemszerűen drágább, mivel titkosított katonai szolgáltatást nyújt.
Számos szenátor és volt védelmi tiszt is kétkedik abban, hogy jó ötlet-e rábízni a hadszíntéri adatforgalmat egy magáncégre. Felmerül, mi történik, ha a SpaceX egyszerűen felmondja a szolgáltatást vagy technikai probléma lép fel; és a piaci verseny is megszűnik, ha az egész projekt egy vállalathoz kötődik. Korábban a Space Development Agency több különböző beszállítótól – L3Harris, Lockheed Martin, Northrop Grumman, Rocket Lab, Sierra Space, Terran Orbital, York Space Systems – rendelt, és a nagy verseny biztosította a gyors fejlesztést.
A SpaceX ezzel szemben saját maga fejleszti, gyártja és bocsátja fel a műholdakat; a Starshield egyetlen fő alrészét, a felderítő szenzorokat, most is a Northrop Grumman szállítja. Felmerült az is, hogy más cégek, például az Amazon a Project Kuiperrel, a jövőben bekapcsolódhatnak a hálózatba.
Túl nagy függés a SpaceX-től?
A törvényhozás számos tagja attól tart, hogy a MILNET kizárólagos kiépítése a SpaceX-re veszélyt jelenthet a katonai függetlenségre. Hiszen háborús helyzetben nem szabad kizárólag magáncégekre támaszkodni. A hadügy szóvivői hangsúlyozták: végleges döntés még nincs, a MILNET paramétereit, beszállítói körét jelenleg is alakítják, és törekednek arra, hogy verseny és több szállító biztosítsa a kritikus szolgáltatásokat.
A mostani irány tehát komoly vita tárgya: bár a Starlink és a Starshield az egyetlen valóban kész, kipróbált globális LEO-megakonstelláció, a Pentagon ismét óriási lehetőséget adna egy magánóriásnak, hogy az amerikai hadviselés legérzékenyebb pontjain váljon nélkülözhetetlenné.
