Óriási holdbázis, ambiciózus tervek
Noha az Artemis-program eddig számos csúszást szenvedett, a NASA újra nekifut a nagy visszatérésnek: 2028-ban két emberes holdraszállást is terveznek, emellett felbocsátják a világ első nukleáris meghajtású interplanetáris űrhajóját, a Space Reactor 1 Freedomot is. Az új stratégia lényege, hogy az évek és dollármilliárdok elvesztegetése után az USA mielőbb vissza akar térni a Holdra, és ezzel visszaszerezni az űrbeli vezető szerepet. Mindeközben Kína is gőzerővel készül saját leszállására a Hold déli pólusánál, nem véletlen tehát, hogy a NASA versenyt fut az idővel.
Változó űrstratégia, gyorsított küldetések
A tervek szerint a holdbázis három szakaszban épül majd fel: először kísérleteznek a különböző megoldásokkal, majd kialakulnak a félállandó infrastruktúrák, végül pedig megkezdődhet az állandó, lakható holdbázis telepítése. Az űrügynökség célja, hogy félévente újabb missziókat indítson a Holdra, egyre inkább ipari szereplők és újrahasznosítható eszközök bevonásával. Az Artemis IV. és V. küldetések leszállásai lerakhatják a végleges holdi jelenlét alapjait, miközben az Orion űrkapszula és a holdkomp dokkolását már 2027-ben tesztelik Föld körüli pályán.
Nukleáris űrtechnika és Mars-hódítás
Az űrállomás háttérbe szorulásával a fókusz mindinkább a Hold felszínén zajló aktív műveletekre, valamint a Mars meghódítására terelődik. Az új, Freedom nevű nukleáris űrhajóval a NASA már 2028-ban elindulna a vörös bolygó felé. Az űrhajó különlegessége, hogy drónhelikoptereket is visz magával, melyek segítségével eddig feltérképezetlen marsi területeket is vizsgálhatnak. Hiába haladt jól a Gateway építése, és részt vett benne Európa, Kanada, Japán és az Egyesült Arab Emírségek is, az új prioritások miatt most minden erőforrást a felszíni holdbázis és az interplanetáris rakéta fejlesztése emészt fel.
Versenyfutás holdraszállásért és világűrbeli dominanciáért
A NASA világossá tette: a holdbázis és a nukleáris űrhajó sikerén néhány hónap leforgása alatt múlhat, ki vezeti a világűr 21. századi versenyét. Extrém ütem, geopolitikai kényszerek és az MI segítsége egyszerre jelent kihívást és reményt – így dőlhet el, hogy az USA vagy Kína birtokolja a jövő holdi és marsi hídfőállásait.
