Csillagvihar után csend
Részletes elemzések alapján már több mint 10 milliárd éve folyamatosan csökken a galaxisok átlagos hőmérséklete, és ezzel együtt a csillagok keletkezése is lelassult. A csillagpor mennyisége és hőmérséklete egyaránt zuhanórepülésben van, vagyis lezárult az univerzum nagy növekedési korszaka. Érdemes kiemelni, hogy a tudósok szerint bár a világegyetem végső kihűlése és „elhalása” felfoghatatlanul messze, akár 10^78–10^120 év múlva várható, a csillagkeletkezés szempontjából már lefelé tartunk a lejtőn.
Galaktikus nagyszabású vizsgálat
Az ESA frissen üzembe helyezett Euclid távcsöve idén márciusban tette közzé az első, több mint 10,5 milliárd fényévnyi távolságba nyúló képeit. A fő cél mintegy 1,5 milliárd galaxis megfigyelése, hogy ezekből háromdimenziós térképet rajzoljanak fel az égbolt harmadáról. A mostani kutatásban 2,6 millió galaxist vizsgáltak, és az Euclid modern adatait a korábbi, 2009–2013 között dolgozó Herschel űrszonda infravörös megfigyeléseivel kombinálták. Így sikerült a csillagpor teljes hullámhossz-tartományát felmérni, ami statisztikailag is minden eddiginél pontosabb eredményt adott.
Az univerzum hőmérsékleti hanyatlása
A galaxisok átlagos hőmérséklete 10 milliárd év alatt mindössze 10 kelvinnel, vagyis alig mérhető mértékben csökkent. Mindezek dacára ez nagy jelentőséggel bír: a csillagpor hője szinte egy az egyben megmutatja, mennyire aktívan születnek az új csillagok. A régebbi, forróbb galaxisokhoz képest ma átlagosan 35 kelvin (azaz –238 °C) körüli galaktikus hőmérséklet uralkodik. Az aktívabb, melegebb galaxisokban jóval több csillag születik, a hűvösebbekben pedig jóval kevesebb.
Csillagpor: a teremtés és pusztulás üzemanyaga
A csillagok születése a por- és gázfelhők összeomlásán alapul, majd a megfelelő hőfok beálltával beindul a magfúzió. Amint egy csillag elhasználja az anyagát, szupernóva-robbanásban végez, ismét port juttatva a galaxisba, előkészítve a következő generációkat. Mindez mostanra lelassult: a galaxisok sokféleképp elveszíthetik csillagkeletkezési anyagukat, például ütközések vagy szupernehéz fekete lyukak aktivitása révén. Egy ponton túl, ha kifogynak a porból, már képtelenek új csillagokat létrehozni.
A mi galaxisunk és a távoli jövő
Emiatt a világegyetem a teljes kihűlés felé halad, de ez csak évmilliárdok múlva várható. A Nap már jóval előbb elfogyasztja üzemanyagát, mintsem a Tejútrendszer galaktikus „üzemanyaga” elfogyna, a fekete lyukak pedig még sokáig fennmaradnak. Az Euclid és Herschel adatai most minden eddiginél pontosabb képet nyújtanak arról, hogyan alakulnak át a galaxisok, és milyen feltételek uralkodnak a kozmikus térképre rajzolt világban.
