
Gravitációs lencsék: a kozmosz természetes nagyítói
A gravitációs lencsehatás lényege, hogy egy óriási, közeli galaxis természetes nagyítóvá válik: a mögötte lévő, még távolabbi galaxisok fénye elgörbül és felerősödik, ahogy áthalad ezen a téridő-torzuláson. Így válik láthatóvá sok rejtett, halvány galaxis, sőt: a tudósok így közvetve a láthatatlan sötét anyag tömegét is ki tudják számolni. A legtöbbször csak töredékív vagy félgyűrű jelenik meg, de most nyolc igazán látványos, teljes vagy majdnem teljes Einstein-gyűrűről készült fotó.
Új korszak a csillagászatban
A képek a COSMOS-Web nevű, rekordméretű program keretében születtek, ahol a JWST 255 órán keresztül figyelte meg több mint 42 000 galaxist, és több mint 400 lehetséges Einstein-gyűrűt azonosítottak. Az itt bemutatott nyolc a leglátványosabbak közül került ki. Igazi különlegesség például a COSJ100024+015334: egy tökéletes fénygyűrű, amely egy mindössze 1 milliárd éves galaxisról árulkodik (ez a mai, több mint 13 milliárd éves univerzum korának töredéke).
Néhány galaxis korábban a Hubble űrteleszkóp (A Hubble-űrteleszkóp, angolul Hubble Space Telescope) felvételein is feltűnt, de a JWST infravörös látása most olyan részleteket is felfedett, amelyek eddig rejtve maradtak. Ráadásul a porral eltakarva vagy elképesztő távolságban lévő objektumok most először jelentek meg a képeken.
Időutazás a galaxisok születéséhez
Ezek a különleges együttállások lehetőséget adnak a tudósoknak arra, hogy elemezzék a galaxisok, csillaghalmazok és szupernóva-robbanások kialakulását. Így tárulnak fel a világegyetem hajnalának titkai: hogyan formálódtak a galaxisok, és milyen szerepet játszott a sötét anyag a kozmikus múltban.