
Dupla nagyítás, kozmikus véletlen
A különleges mérés alapját egy égi együttállás jelentette: egy közelebbi, kb. 4 milliárd fényévnyire lévő galaxis tömege és csillagai gravitációs lencseként működtek, mintha két nagyítóüveget tennénk egymásra. Ez a “dupla nagyítás” tette lehetővé, hogy a fekete lyuk közeli környezetét soha nem látott részletességgel tanulmányozzák. Fontos megjegyezni, hogy ezek az egybeesések rendkívül ritkák, a csillagászok főként a szerencsének köszönhetik a felfedezést.
Mikrolencsék: a fény rejtélyes villanásai
A kutatócsoport a chilei ALMA rádiótávcső évtizedes adatait elemezve észlelte először, hogy a négy kvazárkép fényessége nem követi egymást: a fényességük önállóan villódzik, sőt, néha ellentétes irányban is változik. Ugyanakkor, ha csupán a fekete lyuk környezetében történt volna változás, az összes kép fényereje egyszerre változna. Ez a váratlan felfedezés vezette rá őket arra, hogy a közbeeső galaxis csillagai – mint apró mikrolencsék – időlegesen különböző részeit erősítik fel a koronának. E villanások részletes elemzése tette lehetővé először, hogy pontosan lemérjék a korona méretét is.
Új lehetőség: a fekete lyukak mágneses tere
Az eredmények új ablakot nyitnak a fekete lyukak környezetének fizikai vizsgálatára, különösen a mágneses tér kutatására, amely jelentősen befolyásolja, mennyi anyag hullik be vagy szabadul ki. Az elméleti modellek szerint a gyorsan mozgó elektronok szinkrotronsugárzása – a környező mágneses terek mentén – fontos jellemző lehet a korona szerkezetének és a mágneses erősségnek feltérképezéséhez. Korábban úgy gondolták, hogy a milliméteres hullámhosszú sugárzás évekig stabil, most azonban kiderült, ez a tartomány is rendkívül dinamikus lehet.
Jelentős műszerek a jövő felfedezéseihez
További részleteket a NASA Chandra röntgentávcsöve vizsgálhatna, de forráshiány és leállítás fenyegeti, ami komoly szakmai tiltakozást váltott ki. Így a kutatók fő reménye az ALMA további fejlesztésében, illetve a nemrég bemutatott Rubin Obszervatóriumban rejlik, amely nagy pontosságú optikai képekkel forradalmasíthatja a lencsézett kvazárok keresését és tanulmányozását. A Rubin évente akár több ezer hasonló rendszert is találhat. A jövőben egyre érzékenyebb műszerekkel deríthetünk fényt arra, mennyire gyakoriak az efféle villanások a milliméteres égbolton.
Összefoglalva elmondható, hogy ezt a ritka kozmikus kettős nagyítást kihasználva új módszert találtak a fekete lyukak közvetlen környezetének feltérképezésére, s ezzel megkezdődött az univerzum egyik legzártabb régiójának megismerése.