Az univerzum falánk fekete lyuka mindent felülír, amit eddig hittünk

Gigászi növekedés a kozmikus hajnalon

A NASA Chandra röntgencsillagászati obszervatóriumával vizsgálták meg a RACS J0320-35 nevű, ősi fekete lyukat, amely alig 920 millió évvel az ősrobbanás után, vagyis az univerzum jelenlegi korának mindössze tizenötödik részében keletkezett. Már ebben a korai periódusban is döbbenetesen nagynak számított: tömege körülbelül egymilliárdszorosa volt a Nap tömegének, és intenzíven növekedett.

A fekete lyuk által kibocsátott röntgen-, infravörös- és optikai sugárzás elemzése felfedte, hogy évente 300–3000 naptömegnyi anyagot kebelez be, jóval meghaladva az úgynevezett Eddington-határt, ami a fekete lyukak növekedésének felső elméleti korlátja. Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatókat is megdöbbentette, hogy ez a fekete lyuk szabályosan, ugrásszerűen hízott.

Kiugró jelenség, új kérdésekkel

Bár már akadnak hasonló, „szuper-Eddington” fekete lyukak az univerzum hajnalából, a mostani példány különösen ideális „laboratórium” a növekedés tanulmányozásához, hiszen sugárzása a rádiótól a röntgentartományig kiemelkedően erős. 2023-ban egy rádiótávcsöves kutatás során bukkantak rá, majd a Chandra távcsővel vizsgálták alaposabban.

Az elemzések alapján a kutatók úgy vélik, hogy a fekete lyuk akár kevesebb mint 100 naptömegű összeomló csillagként születhetett, és innen nőhette ki magát mostani méretére – a megszokottnál gyorsabb, fékezhetetlen „zabálásnak” köszönhetően. Következésképpen a korai univerzumban bőven akadhattak ehhez hasonló gyors falók, ami teljesen újragondolásra késztetheti a fekete lyukak kialakulásáról szóló elméleteket. Ráadásul az ilyen „ragadozók” gyakrabban bocsáthatnak ki hatalmas energiajeteket is.

A fekete lyukak ilyen extrém gyors növekedésének okát egyelőre homály fedi, ezért a kutatók szerint további vizsgálatokra lesz szükség, hogy megfejtsék a világegyetem első fekete lyukainak valódi titkait.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján