Miért lett ennyire pusztító a baleset?
Sokan keresik a magyarázatot, hogyan kaphatott egy tűzoltóautó engedélyt a kifutópályára, és vajon milyen mulasztás vezethetett a végzetes ütközéshez. Noha a vizsgálatok még tartanak, szakértők szerint a repülőgépek tervezésében is keresni kell a válaszokat. A modern utasszállítók elsősorban arra készülnek, hogy a levegőben elkerüljék az ütközéseket, kibírják a madarakkal való ütközést vagy a vízreszállást, illetve számos fel- és leszállást. Ugyanakkor a repülőgépeket nem közúti ütközésekre tervezik, ellentétben az autókkal, amelyek légzsákokkal, merev karosszériával és energiaelnyelő elemekkel vannak felszerelve.
A repülőgépek felépítése: se légzsák, se páncélzat
A pilótafülkéket ugyan megerősítik madárütközések ellen, de a gép orra műanyagból készül, hogy a belső radarok működhessenek – a fém zavarná az eszközöket. Így ez a rész különösen sérülékeny egy ilyen balesetben. Ha ütközés bekövetkezik, az orr-rész könnyen leszakadhat, ami rendkívül súlyos következményekkel járhat.
A gép pedig nem képes hirtelen kitérni, mint egy autó – még a legjobb, úgynevezett „touch-and-go” (érintés és felszállás) leszállási manőver sem segít ilyen helyzetben, ha előttünk hirtelen felbukkan egy jármű. Ha a repülő nem tud időben újból felszállni, csak addig tud fékezni, amennyi hely maradt előtte.
LaGuardia extra veszélyei
LaGuardia kifutópályái eleve rövidebbek, mint a legtöbb nagy repülőtéren, hiszen eredetileg nem ekkora gépekhez tervezték őket. Bár az 1960-as években meghosszabbították őket, továbbra is nagyobb kockázatot jelentenek. Hétfőn a hatóságok lezárták a repülőteret a szövetségi vizsgálat idejére, és csak délután két órakor engedélyezték ismét a forgalmat.
Mindez azt jelenti, hogy egy ilyen tragikus esemény nyomán a repülőterek biztonsága és a gépek tervezése is ismét napirendre került.
