Hogyan működik a robotikus szem?
A lencse titka egy speciális hidrogél anyagban rejlik. Ez a polimerekből álló hálózat képes megkötni és leadni a vizet, így egyik állapotból a másikba „folyik át”. Ha melegszik, vizet enged ki magából és összehúzódik, ha hűl, ismét megszívja magát és kitágul.
A kutatók a hidrogélt egy szilícium-polimer lencséhez rögzítették, a szerkezet pedig teljes egészében az emberi szem felépítését követi. A hidrogélhez grafén-oxidot is adtak, amely sötét színe miatt hatékonyan nyeli el a fényt. Napfény erejű sugárzás hatására ezek a részecskék felmelegítik a hidrogélt, amely összehúzódik, húzza a lencsét, és így fókuszál. Ha megszűnik a fény, a hidrogél kifeszült állapotba kerül és visszaenged.
Élesebb látás, okosabb robotoknak
A lencse már most alkalmas arra, hogy kiváltsa egy hagyományos mikroszkóp üveglencséjét, és egészen apró részleteket, akár egy kullancs 4 mikrométeres karmát vagy egy hangya 9 mikrométeres szőrszálait is élesen megmutassa. Jelenleg a kutatók azt vizsgálják, hogyan tudnak a lencséhez integrált mikroszelepeket készíteni ugyanezzel az érzékeny hidrogéllel, így a felvételhez szükséges fény maga szolgálhat majd „üzemanyagként” is egy önálló kamerarendszer számára.
A lencse különleges alkalmazkodóképessége lehetővé teheti, hogy jóval szélesebb spektrumot érzékeljen, mint az emberi szem. Idővel akár a macska függőleges pupillájához vagy a tintahal W-alakú retinájához hasonló trükköket is képes lehet lemásolni, így olyan dolgokat láthat, amiket mi el sem tudunk képzelni.
