Polipnyál helyett víz: a tapadás titka
A polip szívókorongjai azért is különlegesek, mert nemcsak ráfekszenek a felületre, hanem saját összetett izomzatukkal képesek teljesen hozzá idomulni. Ehhez még nyálkás réteget is kibocsátanak, ami légmentesen zár. Ezt az öntapadó trükköt próbálta lemásolni a Tiencsí Jü vezette kutatócsoport a Bristoli Egyetemen, amikor puha szilikonszivacsból és külső szilikonpárnából hozták létre saját robot-szívókorongjukat. Mivel a robot nem tud polipnyálat termelni, a kutatók a vízhez fordultak, amit egy speciális folyadékszabályozó rendszer pumpál a szívókorong és a felület közé, ezzel pótolva a természetes „ragasztót”.
Hogyan működik a polipszerű tapadás?
A természetes polip úgy érzékeli a felület változatait, hogy tapintósejtjei üzennek az agyának: mennyire kell a szívókorongnak hozzásimulnia, és mennyi nyálkát kell kibocsátania a tökéletes tapadáshoz. Izmai összehúzódnak, így bent csökken a víznyomás, és a tapadás azonnal nő. Ha menni kell, az izmok elengednek, és a polip leoldja magát. A mostani mesterséges modelleknél is cél volt, hogy ne legyen szivárgás a tapadókorong és az adott felület között, de eddig a lyukak miatt mindig elpárolgott a tapadóerő. Ezért terveztek most olyan belső folyadékpumpát, amely folyamatosan vízzel zárja el a réseket, míg egy szilikonszivacs rugalmasan igazodik a legbonyolultabb, akár kavicsos vagy játékfigurák felületeihez is.
Kihívások és új technikai lehetőségek
Az első próbák a laborban igazolták, hogy ez a vízbázisú, folyamatos folyadékellátást biztosító tapadórendszer 55-ször tovább bírja, mint egy hagyományos, víz nélkül működő tapadókorong. Ez különösen fontos például víz alatti felfedezők vagy a tengerfenéken dolgozó robotok számára, amelyeknek akár kagylókon, rögös sziklákon, csöveken vagy műanyag hulladékon kell stabilan megtapadniuk. A rendszer üzemeltetéséhez egy egyszerű fecskendő is elég, így a működtetése olcsó, egyszerű és tiszta – nem igényel bonyolult vákuumszivattyúkat.
Tentakuláris jövő: tapadókarok a robotikában
A felhasználási területek szélesek: a rugalmas szívómechanizmus nemcsak víz alatt, de száraz, poros, szabálytalan alakú felületeken is nagyszerűen működött. Mivel a szilikonszivacs és a víz egyszerű, olcsó és jól alkalmazkodó anyagok, komoly remények fűződnek ahhoz, hogy számos további MI által vezérelt robotkéz és tapadókar jelenik meg a következő években. Az egyetlen dolog, amire figyelni kell: ha valaha teljes karokat látsz ilyen tapadókkal, jobb, ha előbb egyezel meg velük!
