A dinoszauruszok utolsó napjai a kréta végén
Az óriási, 21 méter hosszú Alamosaurus, valamint más ragadozó tyrannosaurusok, szarvas- és kacsacsőrű dinoszauruszok a Naashoibito nevű leletegyüttesben kerültek elő Új-Mexikóban, amely a kréta időszak egy gazdag, dinoszauruszok által uralt ökoszisztémáját őrzi. A mostani elemzés szerint ezek a fajok néhány százezer évvel a Chicxulub aszteroida becsapódása előtt éltek, amikor még minden rendben ment, és a populációk is egészségesek voltak.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az aszteroida becsapódása pusztító kihalási hullámot indított el: a fajok 75%-a eltűnt, a dinoszauruszok pedig teljesen kihaltak (a madarak kivételével). Korábban többen azt feltételezték, hogy a maastrichti korszakban – a kréta vége felé, úgy 72,1 és 66 millió évvel ezelőtt – a dinoszauruszok már hanyatlófélben voltak, részben az éghajlatváltozás miatt. Mindazonáltal egyre több kutató mutat rá, hogy valójában virágzott a dinoszauruszvilág, és csak az aszteroida vetett véget ennek.
Sokféle dinoszaurusz együtt, közvetlenül a becsapódás előtt
A kréta-paleogén (K-Pg) határt legtöbben az északi síkságok híres lelőhelyeiről, például a Hell Creek és a Fort Union formációkból ismerik. Emiatt sokáig keveset lehetett tudni arról, mi történt más vidékeken. Az új-mexikói Naashoibito tag utolsó nem madár dinoszauruszainak pontos kora eddig is vita tárgya volt.
A legújabb kutatásban paleomágneses és radioaktív izotópos mérésekkel, két egymástól független módszerrel határozták meg a korukat. Eredményeik szerint a lelőhely 66,4–66 millió évvel ezelőtt keletkezett: ezek a dinoszauruszok tehát kevesebb mint 340 ezer évvel az aszteroida előtt éltek. Emellett kiderült, hogy az új-mexikói fajok különlegesek voltak, vagyis Észak-Amerika nyugati részén sajátos, elkülönülő dinoszaurusz-faunák éltek egymás mellett.
Végső következtetés: nem hanyatlottak
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek az új adatok eltérnek a korábbi, campaniai korszakban tapasztalt dinoszaurusz-dömpingtől, amikor csúcson volt a változatosságuk. Mindazonáltal még így is több faj létezett Új-Mexikóban a kréta végén, mint a legtöbb más, késő kréta időszakban.
Ennek fényében a mostani eredmények tovább erősítik azt a képet, hogy a dinoszauruszokat valóban egy hirtelen katasztrófa sodorta el: virágzó, egészséges közösségek tűntek el szinte egyik pillanatról a másikra, megnyitva az utat az emlősök világa előtt. Az új-mexikói felfedezés egyúttal arra is figyelmeztet, mennyire fontos olyan, eddig kevéssé kutatott lelőhelyek vizsgálata, amelyek akár teljesen új képet adhatnak bolygónk egyik legizgalmasabb földtörténeti korszakáról.
