Egyedi és lassú fénygörbe
A szupernóva gyors, kezdeti fényességcsökkenést mutatott, amely jellemzően a lökéshullám-kitörést követő lehűlési emisszióra utal – ez tipikus jelenség a IIb típusú szupernóváknál. Amikor az SN 2022ngb fényességét összehasonlították más ismert IIb típusú szupernóvák (SN 1993J, SN 2011fu, SN 2015as, SN 2024abfo) fénygörbéjével, kiderült, hogy sokkal halványabb, mint például az SN 1993J vagy az SN 2011fu, de hasonló az SN 2015as és az SN 2024abfo fényerejéhez.
A maximális bolometrikus fényessége mindössze 776 duodecillió erg/s volt, ami jelentősen alacsonyabb, mint a legtöbb IIb típusú szupernóváé. Emellett a csúcshoz vezető emelkedési idő 28,5 napra adódott – ez kissé hosszabb a megszokottnál.
Kicsi, de erős ős
A mérések szerint az SN 2022ngb 2,8–3,3 naptömegnyi anyagot dobott ki a robbanás során, a robbanás energiája pedig 1,4 szextillió erg volt. Az eredmények alapján az ős egy kis tömegű, kompakt, hidrogénben gazdag burokból állt, amelynek tömege mindössze 0,03–0,08 naptömeg volt, a sugara pedig nem haladta meg a Nap sugarának négyszeresét.
Az adatok arra utalnak, hogy a robbanás egy közepes tömegű, szinte teljesen lecsupaszított burkú csillagból indult, valószínűleg kettős csillagrendszerben. A spektrum késői fázisában megfigyelhető aszimmetrikus vonalak nem gömbszimmetrikus kitörést jeleznek.
