A kapcsolat a GLP-1-gyógyszerek és az epilepszia kockázata között
A kutatók egy amerikai egészségügyi adatbázisban rákerestek olyan 2-es típusú diabétesszel kezelt felnőttekre, akik GLP-1- vagy DPP-4-inhibitorokat szedtek, de korábban nem diagnosztizálták náluk epilepsziát. A csoport fele GLP-1-gyógyszert, a többiek DPP-4-inhibitort kaptak, őket legalább öt éven át követték. Ez idő alatt a GLP-1-et szedőknél 2,35 százalékban, míg a másik csoportban 2,41 százalékban alakult ki epilepszia. A kutatók figyelembe vették az életkort, a társbetegségeket, például a magas vérnyomást és a szív- és érrendszeri problémákat is. E tényezők figyelembevételét követően az derült ki, hogy a GLP-1 agonisták 16 százalékkal csökkenthették a kockázatot.
Mellékhatások, kérdőjelek és további kutatások
Bár ösztönzőnek tűnnek az eredmények, csak összefüggést mutatnak, nem bizonyították az ok-okozati viszonyt. Az ismeretek bővítéséhez további, hosszú távú, kontrollált vizsgálatok kellenek. A vizsgálatból kimaradtak a később bevezetett gyógyszerek, például a tirzepatid, ezért ezekre az eredmény nem terjed ki. Továbbá nem sikerült minden, az epilepsziát befolyásoló tényezőt – családi előzmények, genetikai hajlam, alkoholfogyasztás – figyelembe venni, és az sem zárható ki, hogy a gyógyszerválasztást például anyagi okok, a biztosítás vagy a diabétesz súlyossága befolyásolta.
Ennek fényében
Egyre több jel utal arra, hogy a GLP-1 agonisták – és kiemelten a semaglutid – nemcsak a cukorbetegség kezelését, hanem az agy védelmét is segíthetik. Ez a pozitív összefüggés ugyanakkor további kutatásokat igényel, mielőtt ezek a gyógyszerek célzottan az epilepszia megelőzésére is alkalmazhatók lennének. Mindazonáltal a mostani eredmények új lehetőségeket villantanak fel azok számára, akik diabétesszel és annak hosszú távú veszélyeivel élnek együtt.
