Méz, szentély és ősi titok
A Kr. e. 6. századi Paestum föld alatti szentélye (heroon) különleges szerepet töltött be, ahol a korabeli görögök és rómaiak gyakran használták a mézet gyógyszerként, ételekben, szertartásokon vagy kozmetikumként. A bronzedények mellé egy nagy faasztalt és vasrudakat is elhelyeztek; valószínűleg a város legendás alapítójának, Helikének ajánlották fel a mézet. A város története is bővelkedik fordulatokban: a szübarisziak menekülésük után alapították Poszeidóniát, amelyet később a rómaiak Paestumnak neveztek el.
Tudomány kontra idő: így bizonyították
Korábban sikertelenül próbálták kimutatni a maradványokban a cukrokat. Most azonban a legújabb tömegspektrometriás technikák segítségével szénhidrátokat, főként hexózcukrot azonosítottak, amely a friss méz 79%-át teszi ki. A fehérjevizsgálat során királynépépet (royal jelly) is felfedeztek, sőt, kimutatták az európai mézelő méh (Apis mellifera) peptidjeit is, ami egyedülálló molekuláris bizonyítékkal szolgál.
Savanykás utóíz, túlélő cukrok
A megszokott méznél jóval kevesebb cukor maradt az edényekben; a kutatók szerint az íze inkább mosott, enyhén savanykás méhsejtre emlékeztet. Meglepő felfedezés volt a rézionok jelenléte, amelyek a cukrok megőrzésében játszottak szerepet: biocid hatásuk miatt hatékonyan fékezték a mikroorganizmusok szaporodását, így a méz oxidációját is lassították.
A jövő kulcsa: régi leletek újrafelfedezése
A mostani vizsgálatok ismét bebizonyították, mennyire érdemes korszerű módszerekkel visszatérni a múzeumok régi gyűjteményeihez. Minden új elemzéssel újabb titkok derülhetnek ki az ókori civilizációk hétköznapjairól és szertartásairól.
