Ősi történetek és kulturális jelentőség
A környék évszázadokon, sőt évezredeken át központi szerepet játszott az őslakos közösségek életében. Az aboriginal nép generációkon keresztül adta át egymásnak a földhöz és annak történeteihez kapcsolódó tudást. Amikor a régészek a Dargan-menedékhez érkeztek, tudták: azon a helyen dolgoznak, ahol őseik évezredekkel korábban jártak-keltek.
A helyszínt azért választották kutatásra, mert egy korabeli vándorút közelében fekszik, és esély volt rá, hogy régi, zavartalan leletek rejtőznek itt. A vastagon felgyűlt üledékrétegeknek köszönhetően a tárgyi emlékek rétegek szerint visszafejthetők és időrendileg elkülöníthetők.
A kutatás spirituális része sem maradt el: a helyszínen először tisztelettel adóztak, majd a lira madár (lyrebird) énekével és táncával nyitották meg a munkát – ami olyannyira hitelesre sikerült, hogy valódi lira madarak jelentek meg a barlangban, mintha hidat képeztek volna múlt és jelen között.
Továbbra sem tudjuk, pontosan kik voltak ezek az őslakos csoportok, honnan érkeztek, de valószínű, hogy a Dargan-menedék fontos találkozó- és rituális központ lehetett: ide érkezhettek az ország belsejéből, a tengerparti síkságokról, sőt északról és délről is emberek.
Kőeszközök, barlangrajzok és ősi tűzrakó helyek
Az ásatások során 693 kőeszközt tártak fel, ebből 117 pattintott darab a 16 000 évnél is korábbi rétegekből származik. Az egyik különleges lelet egy gyermek kézfejével készült sablon, valamint két alkarlenyomat, amelyek mára megfakultak a sziklafalon. Tüzek maradványaiból vett faszenet vizsgáltak meg, és ezek radiokarbonos kormeghatározása igazolta az emberi jelenlétet 22 000–19 000 évvel ezelőttről.
A tárgyak többsége helyben készült, ám néhány kő a mintegy 50 km-re délnyugatra fekvő Jenolani-barlangok (Jenolan Caves) vidékéről, illetve a 150 km-re északra fekvő Hunter-völgy (Hunter Valley) környékéről származik. Ez azt jelzi, hogy az emberek rendszeresen utaztak ide mind északról, mind délről. Feltártak egy 13 000 éves homokkőből készült csiszolókövet, amelyet valószínűleg csont- vagy famunkaeszköz-hasításra használtak, valamint egy bazalt üllőt, amelyen makkok és magok feltörésének nyomai vannak – ez utóbbi 8 800 éves.
Világörökség és globális jelentőség
A Kék-hegység az UNESCO világörökségi listáján főként lenyűgöző élővilága miatt szerepel – de a kulturális értékek elismerése eddig hiányzott a megfelelő régészeti adatok miatt. A mostani kutatás bizonyíték lehet arra, hogy a terület kulturális örökségét is felvegyék a világörökségi listára.
A Kék-hegység ősi földjén az aboriginal emberek évezredek óta élnek, járják útjaikat, itt találtak közös helyet az ünneplésre, mesemondásra, túlélésre. Ez a föld egyszerre a múlt megőrzője és identitásuk alapja – melyet minden ausztrálnak meg kellene tanulnia tisztelni és védeni.
A Kék-hegység mostantól egy sorban áll a világ jégkorszaki leleteivel – még olyan meglepő helyeken is, mint Etiópia és Peru –, bizonyítva: az emberek mindenhol eljutottak a magas hegyekbe, még a legzordabb időkben is.
Ahogy egyre többet tudunk meg, úgy lesz erősebb a közösségünk, egyre több ősi történet és mozaikdarab kerül a helyére.
