Kincsestár a sziklafalak rejtekén
A saskeselyű – spanyol nevén quebrantahuesos („csonttörő”) – nemcsak dögevő: örömmel gyűjti össze az emberi élet nyomait is. A tudósok emiatt időgépként tekintenek a madarak, generációkon át újrahasznosított fészkeire, amelyekben épségben maradtak emberi használati tárgyak, tojás- és csontmaradványok. Az eddig feltárt 12 fészek felső (fiatalabb) rétegeiben 25 cipőt találtak, mind fonott fűből készült. A védett, páramentes barlangüregek kiválóan megőrizték a múlt emlékeit és az egykori környezeti állapotokat.
Időutazás a múltba
A fészkek legfelső rétegei a 13. századból származnak, a mélyebbek viszont ennél is régebbiek lehetnek. A saskeselyűk legalább 29 000 éve jelen vannak az Ibériai-félszigeten – a Portugáliában talált, savas emésztés nyomait viselő csontmaradványok bizonyítják, hogy ezek a madarak együtt éltek az őskori vadász-gyűjtögető emberekkel. A spanyol kutatók leletei új régészeti hullámot indíthatnak, mivel a világon számtalan keselyűfészek lehet hasonló időcsapda.
Keselyűk, mint építészek és gyűjtögetők
A saskeselyűk elképesztő mennyiségű anyagot gyűjtenek: minden évben 2–3 fészekkel próbálkoznak, és akár 180 cm szélesre is felépítik őket. A hegyi juhok gyapja mellett szívesen hasznosítanak emberi holmikat is – néha el is csennek egy-egy lábbelit a helyi boltokból, ahogy a közelmúltban egy katalóniai üzletben is történt. Ezek a különös gyűjtemények arra emlékeztetnek, hogy mi is az élővilág részei vagyunk.
