Az ősi „hobbitok” a komodói varánuszok maradékain lakmároztak

Érdemes megvizsgálni, hogy az indonéziai Flores szigetén egykor élt, Homo floresiensisnek nevezett ősi emberfaj, vagyis a hobbitok, ténylegesen mennyire voltak találékonyak túlélésük során. Korábban azt gondolták, hogy képesek voltak vadászni és tüzet gyújtani, de egy új kutatás teljesen más képet fest róluk. A Floresen talált, alacsony termetű, kis agyú homininfaj túlélési stratégiája inkább a dögevésen alapult: miután a rettegett komodói sárkányok megölték az őslénytani maradványok alapján Stegodonnak nevezett elefántszerű állatokat, a hobbitok a sárkányok által hátrahagyott húsdarabokat gyűjtötték össze és fogyasztották el.

Új bizonyítékok a hobbitok mindennapjairól

Egyúttal a kutatók kísérletképpen kecskecsontokat adtak állatkertben élő komodói sárkányoknak, majd összehasonlították a csontokon lévő harapásnyomokat a Floresen talált Stegodon-csontokon lévő sérülésekkel. Az összhang alapján valószínűsíthető, hogy a Stegodonokat nem a hobbitok, hanem a sárkányok ejtették el, az emberszabásúak pedig csak a maradékot ették meg. Ráadásul mintegy 4 500 rágcsálócsontot is megvizsgáltak: egyik sem mutatott égésnyomot, ami arra utal, hogy a hobbitok nem tudtak tüzet gyújtani. A barlangban korábban megtalált égett csontmaradványokról ma már úgy vélik, hogy a később érkező Homo sapiens (modern ember) hagyta hátra.

A családfa meglepő kanyarjai

Ez a felfedezés több évtizedes feltételezést kérdőjelez meg: a Homo floresiensis közel sem volt olyan fejlett, mint azt eddig gondolták. Nem tudni pontosan, hogyan kapcsolódik hozzánk, a Homo sapienshez, vagy például a neandervölgyihez, de biztos, hogy több ősi emberfaj is egy időben létezett különböző helyeken, sőt Floresen a hobbitok nem sokkal a modern emberek megérkezése után tűntek el, mintegy 50 ezer évvel ezelőtt. Ez az eset is igazolja, hogy az emberi evolúció nem egyenes vonalú fejlődési sor, hanem zegzugos utak összessége, melynek során egyes fajok egészen különböző túlélési stratégiákat alkalmaztak.

2026, adminboss, www.scientificamerican.com alapján